Lackner Kristófnak, mindkét jog doktorának rövid önéletrajza; C sorozat 5. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 2008)

Lackner Kristófnak, mindkét jog doktorának rövid önéletrajza

szállásuk vagyis állandó lakhelyük is van. Amíg Itáliában élt, mindenkivel jó viszonyban volt és mindenki kedvelte, sok kimagasló s igen előkelő ifjúval megismerkedett, és pártfogásukat megszerezte. Mivel pedig legtöbbször tanulók, grófok, bárók, nemesek és igen tudós tanárjelöltek válogatott társaságában étkezett, ezért a legkiválóbbak barátságát és dicséretét is kivívta magának. Egyszer azonban — önhibáján kívül - a következő szerencsétlen eset történt vele. Egy bizonyos nemes skót lovag

66 Rudolf bárót, Lackner tanítványát eltérítette a tanárának kijáró engedelmességtől és odaadástól, sőt, a bárót határozott és ragyogó ígéretekkel s fogadkozásokkal Skóciába igyekezett elcsábítani. A doktor értesült tanácskozásaikról, s minthogy [a báró] egyedül reá volt bízva, s egyedül őt vonták volna felelősségre, Kintsky, Sedlizius és Csehország más előkelői, sziléziai nemesek, továbbá a mi konviktusunkban lakó tanulók jelenlétében beszédet intézett a lovaghoz. A skót nyomban feldühödött és arca vörös lett, sőt annyira szivére vette a dolgot, hogy becsülete elvesztése mellett párbajra hívta ki őt. Mivel Lacknert Németország nagyszerű ifjai előtt, a birodalom ragyogó tagjai jelenlétében hívták ki becsülete elvesztése mellett, kezét adván megígérte és megfogadta, hogy az előírt helyre, névszerint a Németek Bástyájához el fog menni. Kintsky báró, aki békeszerető ember volt, azonnal megsejtette a veszedelmet, ezért abban a pillanatban testvéri módon mintegy közbelépett, és egy üvegpoharat kerítvén (melynek talpát avagy lábát szándékosan letörte) megtöltette azt borral, felállt, és habár mindketten fel voltak bőszülve, az eljövendő kibékülésért ivásra szólította fel az ellenfeleket. A skót gróf, Kintsky báró bizalmas barátja ezt nem merte visszautasítani. Miután az ügy ezzel lezárult, mindketten megtettük a kötelességünket: ő bort ivott, én vizet. Ez a viszály nem Lackner doktor hibájából született. [XII.] Az ifjú Lackner doktor ragyogása sokak figyelmét, s mint említettem, egyben jóindulatát is maga felé fordította. Kiderül ez abból, hogy még nagy férfiak is keresték eme ifjú barátságát. 1597. augusztus l-jén ugyanis Padovában egy előkelő és serény nemes, aki a magyar táborból jőve Itália szokásaiba akart belekóstolni, név szerint Rupertus Stachel,

67 önként és saját akaratából fivérévé fogadta őt, és biztosította minden buzgalmáról és szolgálatáról, illetve testvérijóindulatáról. Rajta kívül még soha nem volt fogadott testvére. De később volt egy másik, a bécsi Zacharias Starzer, mindkét jog doktora,

68 aki szintén önként biztosította őt testvéri jóindulatáról — áldomással, ahogy szokás. O volt a második, aki Lackner doktort testvérévé fogadta. Lackner viszálya egy skót lovaggal amelyet Kintsky báró elsimít Lacknert két barátja fivérévé fogadja