Bél Mátyás: Sopron vármegye leírása III.; C sorozat 4. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 2006)

Sopron vármegye leírása

annál, mint hogy ebbe a korba lehetne helyezni." Ugyanis nincs rá okunk, hogy egyetértsünk Laziusszal, mivel sehol sem olvashatjuk, s még következtetés útján sem gyaníthatjuk, hogy Apronianus volt az (bárki legyen is), aki városunkat alapította, sem pedig arra, hogy ő volt az, aki újjáépítette. Tudjuk viszont, hogy újjáépítették NAGY KAROLY és HENRIK császárok után, mivel azonban az újjáépítő neve nem volt elég bizonyos, a hely végzete miatt — ugyanis amikor elfoglalták, lakatlan volt — a németek Oedenburgnak

k) nevezték el.

8 Ez a gátlástalan elméletgyártó a következőket írja: Sopron nevének eredetét nem a »Sempronius«, hanem az »Apronianus« névből kell származtatnunk. Minthogy a várost, amely a földdel lett egyenlő, Nagy Károly vagy III. Henrik császár végül újjáépítette romjaiból és német lakosok költöztek belé, ennek eredményeképpen német elnevezést kapott: Oedenburgnak, azaz, ha latinra fordítod, »elhagyatott varosnak« nevezték el. Ebben egyetértenek a nagyszombati tudósok és a Topographia Hungáriáé szerzője.

9 Vannak,

1 > akik Honorius császárnak tulajdonítják a város újjáépítésének dicsőségét és inkább úgy gondolják, hogy őutána Ehrenburgnak kell hívni. Ám ezek vakmerő kitalálások, Semproniustói hiszen a történetírás semmit sem mond erről, időrendileg pe- ered az dig teljességgel lehetetlen. Mi biztosak vagyunk abban, hogy ß nevez s Sopront nem Apronianusról, hanem Semproniusról nevezték el, mégpedig úgy, hogy az „e" magánhangzót magyar szokás szerint „o"-ra cserélték. Hiszen semmi sem annyira megszoKJ LAZIUS i. h, Csupán a szellem valóságtól elrugaszkodott játéka az, amit IKREMIAS HEMBERGER, a stájerországi Graz egyházának pásztora és püspöke a FLOSCULUS EDEN avagy a Compendium Theologiae című művében városunk német elnevezéséről ír tudós játszadozással (a művet 1584-ben nyomtatták Kőszegen, Iohannes Manlius betűivel, s a SOPRONI SZENÁTUSNAK lett címezve). A név eredetét ugyanis hol a héber nyelvben keresi — mintha a Eden, és "S]na Berech, avagy Barach szavakból állna össze, s így „kellemes áldást" és „túláradó gyönyört" jelentene —, hol meg, mintha öszvér szó lenne, az „Eden"-bő\ és a német „Burg"-ból rakja össze, s „Paradisumnak ", avagy a „gyönyörök városának" értelmezi. Közelebb áll a valósághoz, amikor arról ír, hogy e várost régi kora, a benne és körülötte viselt dolgok emléke, földje termékenysége, igazságos törvényei és minden egyéb tekintélye révén méltán említik Germania és Sarmatia tisztelettel övezett városai között a leghíresebbekkel együtt. Nem mehetünk el szó nélkül a jezsuita P. MAYER anagrammája mellett sem. Ezt a szentbeszédébe szőtte bele az 1720. január 6-án tartott évfordulós gyűlésen, melyet annak emlékére tartottak, hogy a város a polgárok bátorsága révén felszabadult a kurucok ostroma alól. A „CIVITAS SEMPRONIA" („Sempronius városa") szavakból ugyanis ezt hámozta ki: „A ROMANIS ius ACCEPIT" („a rómaiaktól jogot kapott"); az „Oedenburgerische Gemeindt" („az oedenburgi község") szavakból pedig azt, hogy „DIE ROMISCHE BURG GENENDT" („római várnak elnevezve"). De nincs itt szükség költői játszadozásokra. A város régmúltja ugyanis bizonyosabb annál, minthogy efféle képzelgésekre szüksége lenne. 11 Lásd: Ci si'iNiwis x/. Austriá-ban és ZEILERUS az Oedenburg szónál!