Bél Mátyás: Sopron vármegye leírása III.; C sorozat 4. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 2006)

TANULMÁNY - TÓTH GERGELY : Bél Mátyás leírása Sopronról és Sopron vármegyéről: a mű és forrásai

zolják," míg Fraknó esetében a többi között publikálásra kerül Lipót 168.1. augusztus 27-én kelt, a nádori méltóságra jelölő oklevele Esterházy Pál számára, amelyben hosszú értekezés olvasható az Esterházy-család egykori és élő tagjairól, valamint azok tetteiről.

100 Megjegyzendő, hogy Fraknó igen tekintélyes leírását utólag illesztették a kéziratba, megtűzdelve számos adattal a várról, valamint birtokairól és birtokosairól.

101 Ebből esetleg az sejthető, hogy Bél az Esterházy-család engedélyével szerzett információkat a várról, akik viszont kikötötték, hogy cserébe méltó helyet szeretnének kapni a leírásban. A „kastélyok" (castellá) bemutatása azonban igen szegényes. Két paragrafusban kaptak helyet: az elsőben hat kastély szerepel, néhány mondatos ismertetéssel, míg a másodikban, „egyéb kastélyok" címszó alatt már tizenhárom, de jobbára csak birtokosuk van feltüntetve. Ez utóbbi elején Bél némi nehezteléssel megjegyzi, hogy nem azért vannak itt egy csokorban összefoglalva ezek a kastélyok, mert „bármelyik hírnevét kisebbíteni akarnánk, hanem mert birtokosaik szűkmarkúbban osztották meg velünk a róluk szóló ismereteket."

102 A mezővárosok ismertetése, amely ezután következik, tartalmában és színvonalában egyenletes, pontosabban: egyenletesen kevés. Az egyes településeknél olvasható az elhelyezkedés, legtöbb esetben a város nevének etimológiája, a templom és egyéb épületek, a lakosok nyelve, a vásárnapok, illetve a földművelés jellemzése. Ezt egészíti ki valamilyen sajátos adat, így például Széleskút esetében az, hogy Marsigli, a jeles kartográfus a város határában római sánc nyomaira bukkant.

103 Az egyhangú és rövidke leírások sorozatát csak Bél Csepreg városához írt kiegészítése bontja meg. Itt ugyanis a szerző a város kapcsán megemlékezik Sylvester János bibliafordításáról — nem világos, miért, hiszen az Sárvár-Újszigeten készült, illetve lett kinyomtatva —, s bőven idézi Sylvesternek az 154l-es kiadásban szereplő élőbeszédét, valamint disztichonban írt versét „a magyar népnek, aki ezt olvassa". Ugyanitt röviden kitér a magyar Biblia-fordításokra is.

101 A mezővárosok ismertetése sem mentes a súlyosabb hiányoktól, fogyatékosságoktól. Ugyanis ezt a részt is egy, a „a többi mezőváros" margójegyzettel ellátott paragrafus zárja, ahol Szil, Csorna, illetve Nagymarton mezővárosokról Bél csak csak egy-két sovány adatot tud közölni. Kérdés, hogy mi akadályozta ezek pontosabb felmérésében a szerzőt. A falvak leírásánál Bél rendhagyó módon nem a járások, hanem a birtokok szerint való felosztást követi, melyre sem a nyomtatásban megjelent leírásokban, sem a kéziratos anyagban nem találtunk példát. Feltűnő, milyen részletesen mutatja be a szerző az Esterházy herceg birtokait: ezeket ugyanis várak, 99 Arx Kismarton II. §. — EFK Hist. I. vv. pp. 111-115. Ma ezek a falfestmények már nem láthatók, mert a termet átfestették. 100 Uo. pp. 117u-dd. 101 Uo. 117a-gg. 1,12 „...non quod famae singulorum dispendium velimus facere; sed quod parcius. eorum notitiam possessores nobiscum comunicaverunt." — Uo. p. 130a. 103 Uo. p. 132. 104 A Csepreghez írt Bél-féle betoldás: uo. pp. 136a-d.