Bél Mátyás: Sopron vármegye leírása III.; C sorozat 4. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 2006)

TANULMÁNY - TÓTH GERGELY : Bél Mátyás leírása Sopronról és Sopron vármegyéről: a mű és forrásai

történetírása volt. Ez a hagyomány volt az, amit Haynóczi közvetített Bél szá­mára, s amelyet aztán Bél ragyogóan beleillesztett művébe. Emellett látható­lag más kútfőket is hasznosított a leíráshoz — pl. a Serpiliusok családtörténe­tét —, és a Haynóczi által küldött információkat továbbgondolta, mérlegelte, vagyis igen komolyan dolgozott a leírással. Igyekezetét indokolja, hogy a ter­vezett V. kötetben Sopron leírását helyezte volna Mosón után. Sajnos a kézirat végső rendezésében, letisztázásában a halál megakadályozta őt. 77. Városok, várak, falvak — a „Különleges Rész" további fejezetei A megye településeit taglaló „Különleges Részt" (Pars Specialis) az a kéz­irat tartalmazza, amely valamikor 1733 után készült, a benne szereplő javítá­sok pedig — legalábbis részben — 1740 után keletkeztek. 1 " A szöveg Sopron város leírása kivételével a megyeleírás időben legutolsó és legteljesebb válto­zata, így ez képezi szövegkiadásunk alapját is. 93 A kézirat jó állapotú és kiváló­an olvasható, akár az alapszöveget, akár a javításokat és pótlásokat tekintjük. Sopron leírását két másik királyi városé követi: Kismartoné és Ruszté." Mindkét leírás töredéke Sopronénak (Kismarton 10 fejezet, Ruszt 12 fejezet, szemben Sopron 53 fejezetével), ám mindkettő így is viszonylagos részletes­séggel van megírva. Ruszt leírását Bél nagy valószínűséggel Rusztról kapott adatok alapján írta meg, 97 így ebben a részben több a város történetére, ill. ko­rabeli állapotára vonatkozó valódi információ, mint Kismarton esetében. 98 A királyi városok után a várak és kastélyok bemutatása olvasható. Ebben a részben két erősség, Kismarton és Fraknó bemutatása emelkedik ki maga­san a többi közül, amelyek meglehetősen hasonlítanak egymásra abban a vo­natkozásban, hogy mindkettőben tekintélyes szerep jut az Esterházy-család magasztalásának. Sőt, a két leírás még pontosabban is rokonítható: mindkét szövegben bőségesen olvashatunk —ugyan más-más formában, de közel azo­nos tartalommal — az Esterházy-család részben fiktív családfájáról és őseiről. Ez Kismartonnál úgy jelenik meg, hogy Bél aprólékosan bemutatja a várban lévő „nagyterem" falfestményeit, melyek a família legendás felmenőit ábrá­Comitatus Semproniensis. EFK Hist. I. vv. A kéziratra lásd: TÓTH: i. m. 242., 250-251.! Kivéve Sopron város leírását, melynek, mint azt kifejtettük, van egy későbbi átdolgozott vál­tozata is (Hist. I. zz.). (Lásd továbbá az előző fejezetet is!) Kismarton leírása: EFK Hist. I. vv. pp. 83-91., Ruszté: uo. pp. 91-107. Fennmaradt egy kézirat (OSzK Kézirattár, Quart. Lat. 256.), amely részben Sopron és Ruszt városok Bél-féle (nem végleges) leírásának másolatát, részben Ruszt városára vonatkozó in­formációkat (feliratok stb.) tartalmaz: ezeket Bél felhasználta a város bemutatásánál. — Lásd továbbá: TÓTH: i. m. 249-250.! Kismarton leírásában csupán két sovány fejezet szól a város törtenetéről (BÉL: Sopron vm. II., Kismarton I—II. §.), míg Ruszt históriáját hat fejezet mutatja be, ahol szó esik a város óko­ri előzményeiről, különböző birtokosairól, s arról is, hogyan váltotta ki magát az elzálogosí­tásból (uo. I-VI. §.). Emellett Rusztnál részletes információk olvashatók az eredetileg evan­gélikus, majd az 1670-es évek protestánsüldözései alatt a katolikus egyház által birtokba vett Szentháromság-templomról is, persze az evangélikusok említése nélkül. (Ruszt: uo. IX. §.).

Next

/
Thumbnails
Contents