Bél Mátyás: Sopron vármegye leírása III.; C sorozat 4. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 2006)

TANULMÁNY - TÓTH GERGELY : Bél Mátyás leírása Sopronról és Sopron vármegyéről: a mű és forrásai

Haynóczi nyomán közli I. József oklevelét, ahol az uralkodó elismerően szól a soproniak állhatatosságáról és kiváltságokkal jutalmazza őket:'

3 Hozzá kell tennünk azonban, hogy a városban mindkét alkalommal tartózkodott császári helyőrség, s az eredményes védelem jórészt nekik volt köszönhető — amiképpen a soproniak „hűsége" is. Bél mindenesetre a helyi irodalmi művekkel megegyezőleg ünnepli a polgárok helytállását, Bocskai seregei ellen éppúgy, mint Bottyán ellen. Az 1605-ös ostrom krónikájának epitógusául ezt írja: „A soproniak ekkor oly nagy hűséggel, állhatatossággal, s katonai erényük oly kiváló tanúságával védték meg nemcsak magukat, hanem a legfőbb ügyet is, hogy ha semmi más bizonyságát nem is adták volna egykor annak, mire képesek fegyverben, hűségben és minden baj elviselésében, bizonyára ez az egy is elég lett volna dicsőségükhöz, s a legjobb király jóindulatának kiérdemléséhez." (XX. §.). A kissé nehézkes szentenciában Bél pontosan megfogalmazza a szabad királyi város politikai eszméjét, vagyis az uralkodójáért végsőkig kész polgárság képét. Hasonló módon, bár rövidebb formában és valamivel keserűbben summázza a sok kárt okozó kuruc ostrom történetét: „A soproniak sokat szenvedtek ez alatt az ostrom alatt, hogy a király iránti régi hűségüket új tanúsággal bizonyítsák." (XXXIV. §.) Látható tehát, hogy Bél leplezetlen rokonszenvvel viseltetett Sopron iránt, s ezért a város történetét igyekezett a legkedvezőbb fényben bemutatni. A válságos helyzetekben rendkívül megértő a polgárság iránt, s mindig talál indokot arra, ha a város letér a hűség sokat emlegetett útjáról. Bethlen Gábor seregeinek beengedésekor pedig egyszerűen nem mondta el az igazságot — ez ellenkezett volna az általa kialakított képpel, de egyébként sem tehette meg, hogy a város ekkori elpártolását művében propagálja. A város iránti ilyesfajta elfogultsága természetesen érthető, hiszen ezer szállal kötődött Sopronhoz; de talán még fontosabb, hogy a nem messze fekvő Pozsonyban élt, szintén szabad királyi városban, s a soproniakat, azok sorsát, történelmét közel érezte magához. Haynóczi és Bél közös munkája révén Sopron város leírása több mint kétszeresére duzzadt, illetve minőségében is jócskán felülmúlta az előbbi változatot. Az eredményes együttműködés, valamint az így keletkezett munka sokrétűsége elsősorban két okra vezethető vissza. Egyrészt Sopron — evangélikus iskolája és gyülekezete révén — szervesen beletartozott abba a kapcsolatrendszerbe, amelyen keresztül Bél más esetekben is gyakran adatokat tudott gyűjteni — elsősorban a felvidéki megyékről. Ezt a kapcsolati hálót használta fel Bél akkor is, amikor Haynóczit megkérte az adatgyűjtésre. Másrészt, ahogy azt már fentebb említettük, Sopronnak — más északnyugat-magyarországi városhoz hasonlóan, ám a legtöbb magyarországi várossal ellentétben — élő történeti hagyománya, fennmaradt oklevelei, továbbá jelentős helyi irodalma, 93 I. József levele Sopronnak. Bécs, 1706. október 27. SVL Oertcl-anyag, Lad. XXI. Fase. I. Num. I.