Bél Mátyás: Sopron vármegye leírása III.; C sorozat 4. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 2006)

Sopron vármegye leírása

keztek, melyek a városra csapásokat hoztak, és nem kedveztek eléggé a város régi helyzetének visszaállításához. Ugyanis sem a földek, sem a szőlők nem termettek olyan bőséggel, hogy ezáltal a kimerült és megtört polgárok újra megerősödhettek volna, s emellett még hol a dögvészes járvány,

s) hol a szőlőskertek" pusztulása is igazán sújtotta őket, olyannyira, hogy, miként azt nagy fájdalommal halljuk, évről évre mind jobban fogyatkozik a számuk.

167 A zord és kegyetlen 1710. évben viszont kerengő készült a falakon, melyen keresztül a gyalogosoknak megfelelő átjárása van a külváros nyugati részébe. Közel van a régen „zöld"-nek nevezett toronyhoz, melyen ma már bádoglemez ragyog. Ennél a kijáratnál egykor cölöphíd volt, melyet a várost körbevevő árok felé építettek ezen a magasabban fekvő helyen. Ma már kőből van: 1728-ban látták el szilárdabb boltívekkel, ahogy azt a felirata mondja.

168 Habár Sopront megviselték ezek a csapások, egészen mostanáig kitartott. XXXVI. §. A róla elnevezett vármegye közepén fekszik, az ausztriai A varos Bécsújhelytől négy mérföldre keletre, a Fertőtől jel mérföl- fekvése nyire nyugatra, Győrtől ugyanarra tíz mérföldre, Pozsonytól és Bécstől délre nyolc mérföldre. A város fekvése néhol magas, néhol alacsony; elhelyezkedése inkább homorúra hasonlít, mint síkra, s mert a falak kiszögellései a fekvés miatt lekerekednek, szinte ovális alakban lehet lerajzolni. Jóllehet a ragály 1713-ban nem dühöngött annyira, mégis súlyosan megcsappantotta a polgárok vagyonát, mivel gondoskodni kellett ennek a hatalmas csapásnak a — nagy és elhúzódó kiadásokkal járó — gondos elhárításáról. Ezalatt a kereskedelem, s a családi vagyon növelésének egyéb lehetőségei vagy teljesen szüneteltek, vagy, ahogy az ilyen időkben lenni szokott, igencsak korlátozottak lettek. Lásd a DOBNER felett mondott dicsőítő beszédet! L) Szárnyas rovarok vagy pedig hernyók voltak azok, amelyek 1714-ben oly mértékben letarolták a szőlőtőket, hogy Isten igéjének hirdetői a népnek tartott szónoklataikban ezt a csapást a vétkek legnyilvánvalóbb büntetései közé sorolták — aligha helytelenül; továbbá arra buzdították a népet, hogy térjen magához — amely azért könyörgött, hogy az efféle csapások ne érjék őket. Vedd még ehhez hozzá az egyéb, időjárás okozta károkat, melyek miatt a szüretek vagy semmi hasznot nem hoztak, vagy pedig savanyúbb szőlőt takarítottak be! Ilyen szüretek voltak 1710-ben, 1714-ben, 1716-ban. 1722-ben, 1725-ben és 1733-ban, egészen 1742-ig. Ehhez a szerencsétlenséghez járult két tűzvész: az egyik 1726-ban, melyben a külvárosi Schlipper utca pusztult el az azonos nevű kapuval együtt, a másik pedig 1728-ban, melyben a Viden és a Mihály utca, illetve a plébániatemplom (a harangot nagy nehezen sikerült megmenteni).