Bél Mátyás: Sopron vármegye leírása III.; C sorozat 4. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 2006)

Sopron vármegye leírása

tanácsosainak, illetve a többi polgárnak és lakosnak a mi felségünk és felséges ausztriai házunk iránt mindig tanúsított, áe különösen a jelenlegi Rákóczi-féle zavargások iáején a minket, mint törvényes királyt megillető alattvalói hűségét és állhatatosságát, továbbá alaposan megvizsgálva szolgálatuk különféle éráemeit, maguk és falaik egészen hősies védelmezése által, Rákóczi Ferencnek, a zavargók fővezérének hitszegő csatlósaival szemben, egyrészt az első dühödt támadás alkalmával, melyet a lázadók egy bizonyos VakBottyánnak nevezett vezére kísérelt meg seregével és ravaszságával, barbár móáon éjjel-nappal gránátokat és más efféle tüzes lövedékeket repítve a városra, s három alkalommal külömféle helyeken egyszerre számtalan létrát támasztva a falakhoz, ám a rohamot szerencsével és bátorsággal visszaverték; másrészt a másoáik, igen heves ostrom alatt, melyet nem sokkal később ugyanő hajtott végre hasonló vadsággal, erősebb és hadi felszereléssel ellátott haásereggel, valamint Bercsényi Miklósnak, a zavargó magyarok fővezérének a csatlakozása mellett, és sokáig próbálkozott vele, előzőleg nyájasan tanácsolva nekik a jó feltételek melletti megadás megkötését, és fényes ígéreteket tett, áe fenyegetéseket is kevert beléjük, miszerint ellenkező esetben a polgárok és az egész város kétségkívül elpusztul: ezeket viszont egyként szilárdan visszautasították és teljesen megvetették, sőt, e polgárok és lakosok annál nagyobb vitézséggel szembeszálltak — az ottani helyőrségünkkel együttesen és összefogva — lelkükkel, testükkel és fegyvereikkel, és együtt viselték a veszedelmes és fárasztó, sőt - különösen téli időben - elég keserves, szünet nélküli őrködést, s mindig, bármilyen helyzetben ellenállást tanúsítottak, vérük bőséges hullatásával és vagyonuk megapasztásával, középületeiknek és magánházaiknak teljes lerombolását elviselve, s más nyomorúságokat és veszteségeket elszenveáve; tehát ezeket a rendkívüli engedelmességgel végrehajtott, és császári és királyi felségünknek éppoly keáves, mint amennyire a szomszédos ausztriai tartományunk számára üdvös szolgálataiknak érdemeit teljesen megvizsgálva, a mi szeretett Sopronunkat, szabad királyi várost, s annak vezetőit, polgárait és lakosait, együtt és külön-külön valamilyen különleges, császári-királyi viszonzással és keggyel kívántuk illetni. Ezért, amennyiben az előbb említett... stb. Ez volt a tanúsága annak a hálának, melylyel JÓZSEF bőkezűen és jóságosan elhalmozta a soproniakat. Bizony, még hosszú éveken át volt mit helyreállítani a sopro- a polgárok niaknak a romos várfalakon és magánházakon. Ezért nehezen nehéz helyzete állt talpra a hűséges és kitartó város, mivel olyan idők követ- a haboru utan