Bél Mátyás: Sopron vármegye leírása II.; C sorozat 3. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 2006)

SOPRON VÁRMEGYE LEÍRÁSA

ritkán olyannyira feldagad, hogy a város alsó kapuját mossa. így a szántóföldet, amely azon a részen elterül, elborítja az árvíz, s ilyenkor csalódást okoz a földművesnek. A dombokon levő földeket szőlővel ültetik be, melyek kiválóak és a sopronihoz igen hasonlítanak. Szomszédosak ugyanis azokkal a szőlőskertekkel, melyekkel a soproni föld annyira dicsekszik, továbbá ugyanazokat a szőlőfajtákat termesztik, mint amelyeket amott ültetnek. A soproni szőlők közül az első helyet az „Arany-hegyinek"*

0 adtuk: ám ezt csak egyetlen út választja el a rusztiak dombjaitól, de egyébként ugyanolyan a földjük és az éghajlatuk. Ehhez járul még, hogy amennyiben a rusztiak közelebb laknának szőlőskertjeikhez, még ha hiányozna is valami a szőlő nemes zamatához, folyamatos munkával és aprólékosabb műveléssel könnyen pótolni tudnák. így nincs végső döntés e perben arról, hogy vajon a mi ruszti polgárainknak, vagy a soproniaknak van-e nemesebb bora. Ebből erednek azok a baráti viták poharazás közben, amikor mindkét fél öszszejön: a rusztiak a sajátjuknak adják a pálmát, de a soproniak sem hagyják magukat. Vannak, akik úgv döntik el a régóta tartó perlekedést, hogy szerintük a ruszti bor zamatában, a soproni erejében előzi meg a másikat. De felesleges ezen vitázni, mert a sziléziai kereskedők, akik egyébként finnyásak és kényes ízlésűek, a ruszti termést éppúgv kedvelik, mint a sopronit: hiszen majdnem ugyanazon az áron veszik meg mindkét bort. Ezért úgy véljük, a szomszédok bora ismertsége és régebbi hírneve, nem pedig íze vagy hatása miatt jár a rusztiaké előtt. Kevés a gabona fold A szőlőskertek kiválóak A rusztiak vetélkedése a soproniakkal, melyiküknek, jobb a bora XI. §. Egyébként Ruszt összes előnye (bármekkora is) nem áll másból, csak a szőlőművelésből, ez pedig bizonytalan és ritkán felel meg több éven keresztül a várakozásoknak. Emberemlékezet óta ritkábbak azok a szüretek, amikor a termést bőséges haszonnal adták el. Ilyennek számított a 1669. év, amelyet az 1693-as és még néhány más követett. Majdnem ilyen jónak tartották ezután az 1701., az 1718. és az 1720. évet.

81 Ettől kezdve nem is annyira termésben volt hiány, mint inkább jó minőségben és a begyűjtött termés eladhatóságában. El sem lehet mondani, mennyi kár éri időről időre polgáraink szőleit! Még ha nem is mindig dühöng a fagy meg a jégeső, ahogy az kiváltképp 1723-ban történt, van még sok más,

82 ami a sikeres szüret reményét vagy csírájában fojtja el, vagy gyümölcséréskor teszi semmivé. Hol rovarok, a túlságosan nagy hőség, üszög, hol meg seregélyek (a legártalmasabb pusztítók), továbbá kései és szűnni nem akaró esőzések — és még sok más kárt fel lehetne sorolni. Hisz gyakran túl keveset ígér a szőlőtő is, s amit ígért, azt ezer csapás éri: van, hogy már akkor elpusztul, amikor még kis szemekben van, van, hogy virágzáskor fonnyad el, s van, Ruszt minden előnye a szőlőmül 'élésben merül ki A%e: nehéz eljáró