Bél Mátyás: Sopron vármegye leírása II.; C sorozat 3. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 2006)

TÁRGYI JEGYZETEK

Wer um Hungaricarum Decades quatuor cum dim tdia... tertium omnia recogniia. e men da ta et auctaperJoannem Sambucum... Hanoviae, 1606. — Az 1463-ban kötött szerződés szövegét, melyből Bél itt idéz (lásd az első hivatkozást), nem Bonfini közölte, hanem Zsámboky szúrta be utólagosan a IV. decas 8. könyve után (lásd: uo. 655—658.), így az csak a Zsámboky által gondozott kiadásokban található meg. — A fordító jegyzete. — A Bél Mátyás által használt, Zsámboki János által megjelentetett Bonfinikiadások: Cat. Lib. I. B 788-793. sz. 346-348. A Weispriach család Johann von Weispriach 1571. évi haláláig birtokolta Fraknó várát és uradalmát, illetve a kismartoni uradalmat. 1572 márciusában váltotta viszsza az özvegytől és az örökösöktől. II. Miksa a koronazálog birtokokat és azokat újabb zálogbirtokosoknak továbbadta. Esterházy Miklós 1622-ben zálogolta a fraknói uradalmat (az 1612-ban reincorporatiora került). — ALtB: Mattersburg 1981. 249-255, 264. Itt a szerző téved, hiszen Frigyes 1493-ban halt meg, azaz túlélte Mátyást. Esetleg a zavar kiküszöbölhető, ha úgy értelmezzük a latin szöveget, hogy „Frigyes halála esetére" {Friderico vita decedente), ám a szövegkörnyezet és a folytatás nem ezt sugallja. — A fordító jegyzete. Az 1491-ben II. Ulászló és Miksa között megkötött pozsonyi béke értelmében Fraknó a hozzá tartozó uradalmakkal együtt zálogjogon a Habsburgoké maradt, akik a Weispriach család birtokába adták. — MOLLAY 1956. 60-61. — A Weispriachok közül Zsigmond még előzőleg, 1466—1468 között volt soproni főispán és városi kapitány. — Uo. 60. — Fraknó és a többi nyugat-magyarországi koronazálog történetére, az osztrák szakirodalom áttekintésével: BARISKA 2003. 1491. november 7-én. Az idézett 1492. évi XI. dekr. 63. tc: CJH 1526-1608. 248-249. Megjegyzendő, hogy ebben az ún. millenniumi kiadásban a szóban forgó 1548. évi dekrétum XIIes számmal szerepel, nem pedig XI-essel, ahogy a szövegben olvasható. Ennek oka az, hogy a régebbi kiadások az 1538. évi szlavóniai országgyűlés törvénycikkeit nem számolták bele Ferdinánd dekrétumai közé, hanem Decretum Regni Sclavoniae szalagcímmel közölték (lásd: Corpus Juris Hungária', seu decretum genera/a/e inclyti regni Hungáriáé... I—

III. Tyrnaviae 1740. Tom. II. 407—412.), míg a millenniumi kiadás e törvényeket Ferdinánd V. dekrétumának tekintette (lásd: CJH 1526-1608. 48-57.), ami miatt innentől eggyel nagyobb számmal szerepelnek benne a dekrétumok. — A fordító jegyzete. Ennek pontos dátumát nem ismerjük, az utolsó említés: özv. Weispriach Ulrikné (a már említett „Tarnoviczi özvegy") ruszti birtokosé (1512). — MOLLAY 1956. 61. — Bél adata hibás, az uradalmakat birtokló hág Johann von Weispriach személyével halt ki 1571-ben. A Bél által leírt események monográfiái igényű feldolgozása: HERMANN 1961. Ulászló 1504. évi V. dekr. 22. tc: CJH 1526-1608. 684-685. Bél Mátyás hivatkozása: BÉL: Sopron vm. I. 63-65, 138-140, 193. Ferinánd 1552. évi XII. dekr. 33. tc: CJH 1526-1608. 326-327. (Itt XIV. dekrétum.); Az 1554. évi XV. dekr. 12. tc: uo. 370-371. (Itt XVI. dekrétum.); Az 1556. évi