Bél Mátyás: Sopron vármegye leírása II.; C sorozat 3. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 2006)

TÁRGYI JEGYZETEK

Már az Árpád-korban volt itt erődítmény, amit 1118-ban a babenbergi őrgróf csapatai leromboltak. A középkori várat Lackfi István Sopron megyei főispán építtette az 1340-es években, királyi határvárként. Nagy Lajos 1352 után adta el a Wolfurt testvéreknek, akiktől 1364-ben Kanizsai János vásárolta meg. A Kanizsaiak 1371ben kaptak engedélyt a várépítésre. 1388—1392 között vizesárokkal vették körül, s egy négytornyos gótikus várat építettek. Amikor III. Frigyes 1445-ben elfoglalta, elpusztult. — CSÁNKI 1897. 589-590.; KUBITSCHEK 1926. 55.; MOLLAY 1956. 48. — A település és uradalom középkori és kora újkori történetére: ALtB: Eisenstadt 1963. 63-90, 618-625. Romjai a XVIII—XIX. században még felismerhetők voltak; ma már csak a kerítőfal nyomai láthatók. — FÉNYES 1851. IV. 68. Valóban gyakori elzálogosítások történtek a XV—XVI. században. III. Frigyes Pottendorfer Györgynek adományozta (1457), majd Mátyás király 1486-ban Grafenegg Ulriknak. 1491-ben II. Ulászló ismét III. Frigyesnek adta át, aki ezután többeknek elzálogosította. 1590-1650 között a Stocking családé, Magyarországhoz 1649-ben csatolták vissza. 1650-ben Nádasdy Ferenc, a Kanizsaiak jogutódjaként váltotta meg. — KUBITSCHEK 1926. 211-212.; ALtB: Eisenstadt 1963. 63-90, 618-625. Nádasdy Ferenc kivégzése (1670) után 1684-ig a Windischgrätz családé, majd Széchényi György esztergomi érseké (1685—1695), ezt követően pedig Althan Mihály kezére került (1695—1702). Esterházy Pál ez után szerezte meg. — KUBITSCHEK 1926. 212. A vár alatt található település a XV. században mezőváros volt, az 1550-es években is még mezővárosként említik a források. 1647-ben került vissza Magyarországhoz. 1651-ben a település három országos- és szerdai hetivásárok tartására privilégiumot kapott, mezővárosi jogosítványait a XVIII. század elejére építi ki. — ALtB: Eisenstadt 1963. 623-625. A vár a Rozália-hegység 682 méteres magaslatán, a Krieriegelen áll. A Scarbantiából Carnuntum felé vezető római kori útvonalak mentén Fraknó területéről egyelőre nem kerültek elő katonai táborra utaló maradványok, e helyen a II. században még nem volt vár. — MOLLAY 1956. 26, 28—31. Traianus ún. első dák háborúját (101—102) követően. A felirat rövidítése kétféleképpen is feloldható: „TRAIANO AVGVSTO TRIVMPHATORI P[ATRI] P[ATRIAE] S[ENATVS]", illetve: ,,...P[RO\TNCIA] P[ANNONIA] S[VPERIOR]". EZ alapján fordítása az első variáns szerint: „Traianus császárnak, a győztes hadvezérnek, a haza atyjának [állította] a szenátus", a második szerint pedig: „Traianus császárnak, a győztes hadvezérnek [állította] Felső-Pannonia provincia." Valószínű azonban, hogy a feliratszöveg hamis (ahogy azt alább Bél Mátyás is helyesen gyanítja), amit egvebek mellett a Traianaus korában igen ritkán használatos „triumphator" szó is jelez. — A fordító jegyzete. A két Pannónia: a Duna folyása szerinti Felső- (nyugati) és Alsó- (keleti) Pannónia római tartomány, nagyjából a mai Alsó-Ausztria, Dunántúl és a Dráva—Száva köze. — Macrinus: költött személy, csak a magyar—hun hagyomány ismeri. Detricus: a német hősmondakör alakja, a történelmi Theodorik (475-526) keleti gót király mon2i 13