Bél Mátyás: Sopron vármegye leírása II.; C sorozat 3. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 2006)
TÁRGYI JEGYZETEK
Az „üreg": az Esterházyak díszes síremlékeinek helye a templom kriptájában. Hg. Esterházy Pálnak és második feleségének, Thököly Évának a földi maradványait helyezték el itt. Hg. Esterházy Pál első felesége, Esterházy Orsolya üvegkoporsóba helyezett maradványairól a templomot leíró újabb szakirodalom nem szól. A XIX. század második felében még a Bél Mátyás által itt leírt módon volt megtekinthető. — Vö.: FÉNYES 1851. II. 255.; KUBITSCHEK 1926. 47. A templom építkezése kirchbergi minta után 1679-ben fejeződött be. A kolostorra lásd: ALtB: Eisenstadt 1963. 365.! — A rendházat Esterházy Pál alapította és építtette 1678-ban, hogy a család leánygyermekeit ne kelljen kiházasítania, s ily módon megakadályozza a családi vagyon szétaprózódását. — MOLLAY 1956. 73.; AIKL 1. 84. — Az Agoston-rendi apácák azok a női rendek és kongregációk, akik Szent Ágoston regulája szerint élnek. (Kismartonban nem kanonisszák voltak.) Lásd: ALtB: Eisenstadt 1963. 365.! A kismartoni városháza 1560 körül épült barokk stílusban, tágas, kétszintes épület, jelenlegi formájában 1648 óta áll. — KUBITSCHEK 1926. 87. A 305 méter magas Burgstallbergből. Ti. a Lajta-hegységből. — Palladius munkája: Rutilius Taurus Aemilianus PALLADIUS: De re rustica című, a IV. században írt, 14 kötetes gazdasági műve. A középkorban és a kora újkorban számtalan kiadást ért meg, a hivatkozott kötet Johann Matthias Gesner gyűjteményes kiadásában: Scriptores reirvstica veteres latini: Cato, Varró, Colvnieüa, Palladivs (...) Lipsiae, 1735. jelent meg. — Az azonosítás: NUC Vol. 438. 523. alapján történt. Tufa: többféle vulkanikus kőzet laza szerkezetű, lyukas formája. Itt értelemszerűen arról van szó, hogy a Lajta-hegység kőzetéből épültek a házak. Kismarton városszerkezetéről: ALtB: Eisenstadt 1963. 380—386. — A középkori és kora újkori városi utcaközökről Sopron vonatkozásában, de általánosítható példákkal lásd: HOLL 1971. 28.; HOLL 1979. 128.! A korábbi irodalom szerint első ízben 1388-ban, a Kanizsaiak idején telepítettek le nagyobb számban zsidókat a városban, akik egy 1569-es forrás szerint már egy elkülönült városrészben laktak. — KUBITSCHEK 1926. 154-166. — Prickler újabb összefoglalója szerint 1296 tói (illetve ez előtt) már élt zsidó személy/család Kismartonban. Bár az 1373-as privilégium is említi őket, nagyobb számú letelepítésük 1388-ban Kanizsai János esztergomi érsek, mint földesúr által történik. Középés kora újkori történetükre: PRICKLER 1993. 68-72.; PRICKLER 1998. 30-35. — A településrészt 1671-ben Esterházy Miklós Alsó-Kismartonhegy néven önálló településsé nyilvánította (amely 1938-ig őrizte független státusát). Vö.: BÉL: Sopron vm. I. 48-49., 122-123. Kismarton városjogára a legfontosabb középkori adatokat hozza, az 1601-es ún. Polizei-Ordnungot teljes szöveggel közli, továbbá a fenti évből a városigazgatás szervezetét megadja: ALtB: Eisenstadt 1963. 329-334. A városi autonómiával, igazgatással kapcsolatos közép- és kora újkori információkat legújabban összegezte: PRICKLER 1998. 35-39., 50-54. A Rákóczi-szabadságharc vonatkozó eseményeiről lásd fentebb a II. paragrafust!
