Bél Mátyás: Sopron vármegye leírása II.; C sorozat 3. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 2006)

SOPRON VÁRMEGYE LEÍRÁSA

Sőt, a néhai II. Ferdinánd, a rómaiak felséges császára, és Magyarország királya, jámbor emlékezetű, mélyen tisztelt nagyatyánk és elődünk egy bizonyos jóságos adománylevelében, melyet ugyanannak a néhai Miklós grófnak kegyesen kibocsátott, a következő írásbeli dicsérettel illette: »Meltonak tartottunk — írja — téged arra, hogy ne csak minden utódodra és tieid utódaira kiterjedő, neved halhatatlan és jeles emlékezetével járó tanúbizonyságot kapj tőlünk ragyogó tetteidért, hanem magasabb tisztségekre és méltósági fokra is emelkedj, amint azt kimagasló érdemeid megkövetelik«, de ugyanezen néhai császár és király más kegyes adománylevelében is szó szerint ez áll róla: »beléd vetett reményünkben sem csalódtunk kezdettől fogva soha, s mivel eddig semmit sem hiányoltunk benned, ami akár egy serény és előrelátó vezértől, akár egy bátor és erős katonától, akár egy jóban-rosszban hűséges és állhatatos alattvalótól a te neved örök és kiváló dicsőségére és dicséretére elvárható: hogy ez is megkoronázza erényeidet és érdemeidet, továbbá nevednek díszére és ékére váljon, a legutóbbi általános országgyűlésen, mely az 1625. évben Sopronban lett megtartva, téged minden hűséges karunk és rendünk teljes egyetértése és tetszése mellett a mondott Magyarországunk nádorává választottunk. «

157 Ezenkívül a néhai fényességes Fülöpnek, Spanyolország királyának a levelében, melyet a nevezett néhai II. Ferdinándnak, nagyatyánknak írt a néhai Esterházy Miklós nádor ügyében, a következő olvasható: »Minthogy ismerjük — írja — a mi kedves és kedvelt rokonunk, galántai Esterházy Miklós úr, Magyarország nádora jó tulajdonságainak, erényeinek, dicséretes tetteinek és érdemeinek páratlan hírét és dicsőséges hírnevét, megválasztottuk és kineveztük rendünk lovagjává és testvérévé, hogy ezáltal a rend fényesebb és nagyobb tekintélyű legyen.« E rövid megnyilatkozásból kiviláglik a néhai Esterházy Miklós gróf ritka hűsége, utódainak örök emlékezetére. Elsőszülött fia, a tekintetes és nagyságos néhai galántai Esterházy László gróf, az említett néhai császári és királyi felségnek, III. Ferdinánd úrnak, szülőatyánknak és jámbor emlékezetű, hőn szeretett elődünknek kamarása és tanácsosa, valamint Pápa várának főkapitánya, még ifjú korban lévén, fent említett elődeinek dicséretes nyomdokait követve nem elégedett meg családja dicsőségével, hanem saját vitézsége révén is nagyobb és dicső címekkel akarta ragyogóbbá tenni, s ékesíteni nemzetségét és családját — mely egyébként is ősrégi, s mint említettük, nagy hírrel bír —, ezért 1652-ben, Nagyvezekény falunál a keresztény név természettől való ellensége, a török ellen bá-