Bél Mátyás: Sopron vármegye leírása I.; C sorozat 2. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 2001)

DÉRI BALÁZS: A szövegkiadás és fordítás elvei

DÉRI BALÁZS A szövegkiadás és a fordítás elvei Sopron vármegye latin leírásának föltehetően szinte valamennyi változata ránk maradt, s minden kétséget kizáróan megállapítható, hogy az egyes részek tekintetében melyik változat tekinthető az utolsónak s így számunkra megragadható módon az alkotói szándékhoz legközelebb állónak. Bél Mátyás egy ponton, Sopron város leírásának kidolgozásában nagyobb forrásanyagra támaszkodva a többi részhez képest jelentősen előbbre haladt. Hogy azonban a vármegyeleírás egységes mű jellegét megőrizzük, a városleíráshoz az Általános rész kidolgozottsági szintjén álló szövegváltozatot választó ttuk. Mivel a szerző kezeírásával javított, illetve kiegészített ereded kéziratok állnak rendelkezésre, melyek általában nem okoznak leküzdhetetlen olvasati problémákat, a szerzői szándék (igen csekély számú helyet leszámítva) világosan megállapítható. A másolótól származó és a szerző által nem javított kevés számú valódi elírást (pl. magtstratibus helyett magristratibus p. 22.), melyek az újkori latin általános normái szerint hibának minősülhetnek, legtöbbször a többi változatra is támaszkodva javítottuk, az apparátusban feltüntetve őket, a javításra a corr(eximus) rövidítés utal. Néhány, a mondatszerkesztésben megmutatkozó hibára szintén az apparátusban hívtuk fel a figyelmet. Gondos mérlegeléssel megőriztük azonban mindazon grammatikai és helyesírási jellegzetességeket, amelyek Bél Mátyás tudatos nyelvi gondolkodásának lenyomatai lehettek, így pl. megtartottuk a caussa szó két s-ét (pl. p. 22.). Megőriztük Bél Mátyás következetesnek mondható helyesírását is a Hsbetűk-nagybetűk, az u és a v betűk írása tekintetében. (A szerzőt követve változatlanul hagytuk a 3In—o lapokon közölt oklevél középkorias helyesírását.) Sajátos, korában is furcsáik, de nyelvileg logikus központozását is megtartottuk. Ennek következtében a kor szokásaihoz képest is igen sok helyen található vessző, amely nem csak mondatokat vagy azonos funkciójú mondatrészeket választ el (felsorolásban), hanem általában a szorosan összetartozó szószerkezeteket (szintagmákat) mutatja meg. Hallgatólagosan, megjegyzés nélkül csak néhány, nagyon egyértelmű esetben pótoltunk vag}' helyeztünk át néhány vesszőt vagy pontot, illetve a kézirat néha nehezen értelmezhető jeleit (rövid vessző vagy kissé „megcsúszott" pont) a vélhető szándék szerint értelmeztük — lehetőség szerint a többi változatra támaszkodva. Erősebb egységesítéssel csak a fejezetek élén álló szinopszisokban éltünk (lehetőség szerint hozva egymáshoz ezeket és a szöveg margináliáit). A különböző betűtípusok (Kapitälchen stb.), s egyáltalán a szöveg tipográfiája, elrendezése (pl. lapszéli tartalomösszefoglalások, stb.) tekintetében a Notiíia megjelent köteteit vettük mintául, de a mai helyesírási-tipográfiai elveknek, szokásoknak engedve (illetve a jobb olvashatóság kedvéért) néhány módosítással: a jegyzetszámokat index-