Bél Mátyás: Sopron vármegye leírása I.; C sorozat 2. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 2001)

SOPRON VÁRMEGYE LEÍRÁSA - Különleges rész

A sopronifóldjellege A falakon kívül kertek vannak, hanyagul gondozva, legföljebb kony­hai célra, mivel a finom művelést a habomtól és a gyakori megmoz­dulásoktól való félelem meggátolja. Innen is, onnan is malmok épü­leteit látod, szám szerint kilencet. Afelől, amerre Bécsbe indulunk, nem messze a városfaltól egy dombon elhelyezkedő erődítménnyel találkozunk, melyről megemlítettük, hogy 7 az ellenség visszafordítására épült a legutóbbi polgárháborúban. 402 Eg) 7 szinte ugyanilyen másikat pillanthatunk meg hasonló helyzetben a Bocskai kapu alatt. Innét ga­bonaföldek szakadadan vonala és mezőkkel kevert szántó szalad dél­nek. Ausztria felé hegyek domborodnak, közülük a legközelebbiek, a Hochwald, a Botschiberg enyhe lejtéssel emelkednek följebb, s vi­dámítják csodásan a várost. 403 Hozzájuk járul a Lövér, mely túl azon, hogy 7 szőlőt növel, gesztenyefáktól árnyas, finom szépségű ligettel is büszkélkedik. 404 De ami nyugatról északra hajlik, az öblös, és mély mezőből magasabb földekbe tart. Ez amint jobbról síkságban végző­dött, balról ismét völgybe ereszkedik, s a szőlőnek mindenképp al­kalmas talajt ad. Utána pocséta ötlik szembe, közel a kőhídhoz, a fel­ségterület őrzőjéhez, melynél az 1683. esztendőben sok nemes férdú esett el a tatárokkal vívott ütközetben. 405 Később két halastó, ma­lomhoz jók, halban is gazdagok, melyekhez háromévenként, mivel le­halásszák őket, újabb ivadékokat szoktak telepíteni. Es a Fertő felé is szinte ehhez hasonló a környék jekege, amíg el nem kezdődnek az er­dők. Akkor ugyanis dnoman magasba szökik a vidék, s végződik lej­tős púppal a tóban. A dombhátat tölgyes fedi, oldalát szőlő öltözteti, míg a tőkéket mindkétfelől gyümölcsfák tarkítják. Nem nélkülözik a di­cséretet azok, amelyek a városra néznek, ám nemesebbek a tó felé terjedők: innét az a hkneves bor, melyet máshol már dicsértünk; innét a szőlőnek amaz erdei, melyek a mindenütt zöldekő talajon vonulva végig szépen teremnek, innét ama nemes dűlők: Krässtner, Saz, Klaus­ner, Steiner, Kkcher; 406 a többi falu, amint sorban következnek: Wolffs, Kópháza, Harka, Wondorf, Agendorf, Loipersbach, Klingenbach, Meggyes; 407 míg az egész térség kerülete néhány mérföldet fog át. XXVI. §. A polgárok jelleme, Ez volt kívükől a város arca és földjének természete. A polgárok nem nyelve és együttélésük e gy rendből valók. Keverten, nemesek a nemtelenekkel élnek. Jöve­vények is kerültek az őshonosok közé. És noha származásuk eltér, mégis egy 7 nyelvet használnak. Németül beszékiek mindnyájan; azok is, akik öveiktől más nyelvet kaptak, az együttélés során kozzászoktak a némethez. Akár magyarok ugyanis, akár horvátok, anyanyelvüket nem használják, legföljebb ha egymás közt vagy vendégekkel beszél­nek. Máskülönben csak kevesen vannak, akik magyarul ne tudnának.

Next

/
Thumbnails
Contents