Bél Mátyás: Sopron vármegye leírása I.; C sorozat 2. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 2001)
SOPRON VÁRMEGYE LEÍRÁSA - Különleges rész
A sopronifóldjellege A falakon kívül kertek vannak, hanyagul gondozva, legföljebb konyhai célra, mivel a finom művelést a habomtól és a gyakori megmozdulásoktól való félelem meggátolja. Innen is, onnan is malmok épületeit látod, szám szerint kilencet. Afelől, amerre Bécsbe indulunk, nem messze a városfaltól egy dombon elhelyezkedő erődítménnyel találkozunk, melyről megemlítettük, hogy 7 az ellenség visszafordítására épült a legutóbbi polgárháborúban. 402 Eg) 7 szinte ugyanilyen másikat pillanthatunk meg hasonló helyzetben a Bocskai kapu alatt. Innét gabonaföldek szakadadan vonala és mezőkkel kevert szántó szalad délnek. Ausztria felé hegyek domborodnak, közülük a legközelebbiek, a Hochwald, a Botschiberg enyhe lejtéssel emelkednek följebb, s vidámítják csodásan a várost. 403 Hozzájuk járul a Lövér, mely túl azon, hogy 7 szőlőt növel, gesztenyefáktól árnyas, finom szépségű ligettel is büszkélkedik. 404 De ami nyugatról északra hajlik, az öblös, és mély mezőből magasabb földekbe tart. Ez amint jobbról síkságban végződött, balról ismét völgybe ereszkedik, s a szőlőnek mindenképp alkalmas talajt ad. Utána pocséta ötlik szembe, közel a kőhídhoz, a felségterület őrzőjéhez, melynél az 1683. esztendőben sok nemes férdú esett el a tatárokkal vívott ütközetben. 405 Később két halastó, malomhoz jók, halban is gazdagok, melyekhez háromévenként, mivel lehalásszák őket, újabb ivadékokat szoktak telepíteni. Es a Fertő felé is szinte ehhez hasonló a környék jekege, amíg el nem kezdődnek az erdők. Akkor ugyanis dnoman magasba szökik a vidék, s végződik lejtős púppal a tóban. A dombhátat tölgyes fedi, oldalát szőlő öltözteti, míg a tőkéket mindkétfelől gyümölcsfák tarkítják. Nem nélkülözik a dicséretet azok, amelyek a városra néznek, ám nemesebbek a tó felé terjedők: innét az a hkneves bor, melyet máshol már dicsértünk; innét a szőlőnek amaz erdei, melyek a mindenütt zöldekő talajon vonulva végig szépen teremnek, innét ama nemes dűlők: Krässtner, Saz, Klausner, Steiner, Kkcher; 406 a többi falu, amint sorban következnek: Wolffs, Kópháza, Harka, Wondorf, Agendorf, Loipersbach, Klingenbach, Meggyes; 407 míg az egész térség kerülete néhány mérföldet fog át. XXVI. §. A polgárok jelleme, Ez volt kívükől a város arca és földjének természete. A polgárok nem nyelve és együttélésük e gy rendből valók. Keverten, nemesek a nemtelenekkel élnek. Jövevények is kerültek az őshonosok közé. És noha származásuk eltér, mégis egy 7 nyelvet használnak. Németül beszékiek mindnyájan; azok is, akik öveiktől más nyelvet kaptak, az együttélés során kozzászoktak a némethez. Akár magyarok ugyanis, akár horvátok, anyanyelvüket nem használják, legföljebb ha egymás közt vagy vendégekkel beszélnek. Máskülönben csak kevesen vannak, akik magyarul ne tudnának.