Bél Mátyás: Sopron vármegye leírása I.; C sorozat 2. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 2001)

SOPRON VÁRMEGYE LEÍRÁSA - Különleges rész

tü\es lángcsóvát vonva, elöl ragyog a rohamra indulóknak. Más csillag aligha verethette volna azokat, kik nem aranyat, tömjént, mirhát, hanem vasat, ként és kátrányt: ördög ajándékát hozták. Baljóslatú kométának mondanád, mely a királyi méltóság gőgös megvetőjét mély szakadékba elvezérli. A falak legfelső fokát elérik a vakmerők, de csak hogy még nagyobbat esve törjék csontjuk at^ árkok alján, így álltak a királyok bosszút, akiktől azf remélték: bűnüket ők védik! Ily véres csapástól megtört már a düh, s szomszéd várakra vetett tűzkakast, hogy rásütött szégyenbélyegét hamvakkal eltakarja. Ugyana" a tűzpés^ mely füstjével az ellenség símébe könnyt csal, a halhatatlan hírnév dicsőségére fénylettfel. Hellas, miért kérkedsz Spártával? Sopron királyi városának is szívekből vannak a falai. XVII. §. Bizony, minden szava igaz! A soproniak sokat szenvedtek ez alatt az ostrom alatt,

0-)

343 hogy a király iránti régi hűségüket új tanúsággal bic

) Valaki humorosan leírta az ostrom évét: „ne aCCeDe SepronlVM! OstcnDet Certo flCVM" („menj innét, keress más utat: Sopron biztos fügét mutat") Az olvasó észreveheti, hogy ez a csúfolkodás a német közmondásból származik: Einem die Feige geigen [„valakinek fügét mutatni"]. Kezünkkel csináljuk, de ez nem gólyacsőr, sem szamárfül, sem pedig kutyanyelv, hanem az, amikor a hüvelykujjunkat előrenyújtjuk a két előbbi ujjunk, vagyis a mutató- és a középső ujj között, a kezünket pedig összeszorítjuk. Ezt a gúnyolódó szokást így írja le Spaten a Lexikonban, a „füge" szónál.