Bél Mátyás: Sopron vármegye leírása I.; C sorozat 2. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 2001)

SOPRON VÁRMEGYE LEÍRÁSA - Általános rész

elvándorolni. Egyébként a vandáloknak

1

) később a „szláv" nevet adták,

152 mikor viselt dolgaik révén híresekké váltak; ám mivel telepeik szétszóródtak, bár ugyanaz a nép voltak, mindenfelé új neveket kaptak, úgyhogy míg emezek megőrizték a régi „vénét" elnevezést, addig másokat másképpen neveztek el: ez nyilvánvaló azok számára, akik a szlávok nemzetével foglalkoznak. Ezalatt a nemzetnév szeplőtelen maradt ezeknél, akik az ősi lakóhelyüket a lehető legtovább megőrizték, tehát ezért inkább szlávoknak nevezném a mi horvátjainkat. Egyébként akgha vonnám kétségbe annak a lehetőségét, hogy az idők folyamán történő különféle változások alatt Horvátországból telepesek kerültek ide, akik népnevüket megosztották az itteniekkel, mivel azok ugyanazt a nyelvjárást beszélték. Valójában ugyanis a mi megyénk horvátjainak a nyelve a szlávhoz ák a legközelebb, vagyis ahhoz, amit máig beszélnek Szlavónország lakói. Annyi bizonyos, hogy miután a törökök elfoglalták Szlavóniát,

153 aki csak megmaradt a mohácsi vereség után, az mind elköltözött Magyarországnak azon vidékeke, amelyek akkor az ekenség támadásától teljes biztonságban voltak. Ez főleg akkoriban ment végbe, midőn Zrínyi Miklós Sziget ostromakor elesett.

154 O ugyanis, mindia előre megérezte volna sorsát, szolgáinak elbocsátást adván, nehogy

7 a törökök prédájává legyenek, nemcsak megengedte, hogy biztonságosabb vidékre távozzanak, hanem be is ajánlotta a számkivetetteket Magyarország előkelőinél. Erről Pozsony vármegye történetében

s ) hosszan tárgyaltunk.

155 V. §. A számba vett lakosok jekeme, erkölcsei és szokásai viszont eltérőek. A magyarok itt is olyanok, mint máshol, vagyis jókedélyűek és tüzesek, mindent gyorsan akarnak elérni, nem sokat haboznak. Ruházatuk hazai jekegű, de már sokkal kurtább, mint korábban volt. Míg ugyanis azelőtt horvát szokás szerint térdig leeresztve viselték, most olyan rövid ruhát szeretnek hordani, amely még a hátsó felüket sem fedi el; ezzel ugyan posztót takarítottak meg, ám annál többet ártottak a szép külsőnek. A nők ruházata vörös és kék vászon, kletve posztó, amely ruhák ezen a vidéken sokkal tartósabbak, mint máshol. Egyébként életük nehezen telik, s a műveltségre nem sokat adnak. Eszerint törtér-) A „slava" vendül dicsőséget jelent, mivel kezdetben, amikor a nép ismertté lett, semmi sem volt nála dicsőségesebb. Ezért II. Iustinus császár az Úr 675. évében olyan jó véleményeket hallott a szlávok bátorságáról, hog)' egyedül ebből a népből sorozott egy harmincezer fős hadsereget, melyet úgy hívott, hogy „kiváltképpen való" nép. Vö.: Schönleben: Carnioliae Antiq. Adparatvs, VI. fejezet, XIV §. 205. oldal, lap teteje; és I. W. Valvasor: Ehre des Hert^ogthums Crain, V. könyv, 13. fejezet, 196. oldal skk.! s-) Az I. kötetben, Pozsony vármegye történetének Altalános részében, II. Tag, VI. §., 54. oldal és a II. kötetben, ugyanezen vármegye történetének Különleges részében, I. Tag, V. szakasz, 192. oldal, 16. szám. A lakosok erkölcse és szokásai: a magyaroké