Bél Mátyás: Sopron vármegye leírása I.; C sorozat 2. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 2001)

SOPRON VÁRMEGYE LEÍRÁSA - Általános rész

nik a gyermekek nevelése is, ugyanis a fiúgyermekeket elég hamar hozzászoktatják a mezei munkához, és csak keveseket szánnak tanulásra közülük. A lányokkal gondosabban törődnek, nehogy a családot szégyenbe hozzák: ezért a szülők semmit sem vernek a fejükbe oly buzgón, mint a szüzesség parancsát. És valóban: a lányok rendkívül vigyáznak szüzességükre. A németek majdnem ugyanígy

7 élnek, csak egyrészt takarékosab- a németeké bak, másrészt életvitelükben előkelőbbek. Ruházatuk a magyarokéra hasonkt, mégis sajátságos egy kissé, mivel bővebb, és még magán a magyar viseleten is fekdéz valami német ékességet. Gyermekeiket minden tisztességes dologra megtanítják — ezt vagy ők maguk teszik meg, vagy másokkal taníttatják őket. Az asszonyok szerfelett dolgosak. Mind a házban, mind a földeken kiválóan tudnak segédkezni a férfiaknak. Gyakran láthatnál asszonyokat nemcsak ekével szántani, hanem jószágot terelni is. A földművelésen kívül a vászonszövéssel foglalkoznak, azokon a vidékeken pedig, ahol nincs szőlőtermés, sajtés vajkészítéssel. Egyébként a németek a betűvetést nagyobb tiszteletben tartják, mint a magyarok: ritkán találhatsz ugyanis a parasztok között olyat, aki ne értene az kás-olvasáshoz. Kedvelik a csinos és díszes házakat, ki-ki vagyona szerint: nemesek lakhelyeinek hinnéd őket, sőt, többnyke még felül is múlják azokat. Egyébként a németek nyájasak és vendégszeretőek. A horvátok utánozzák őket, bár mindenben lassabban. Ez részint a horvátok a némeazért van, mert mindenki másnál súlyosabb iga alatt vannak, részint tekét utáno^ák pedig azért, mert csak szolgai munkákat végeznek. Különben mindenkivel szemben szerények és beletörődnek sorsukba. Ruházatukban a magyarokkal és a németekkel vetélkednek. A kék szín a legjellemzőbb rájuk. E vidék lakói ugyanis többnyke a kék ruhát kedvelik, nemcsak azért, mert az egyszerűbben megszerezhető, mint a többi, hanem azért is, mert nem kopik el olyan könnyen. Övet kevesen hordanak, kivéve ünnepnapokon. Nagyon szeretik az inget és a hosszú felsőruhát, már ha lehet fehéret szerezni ezekből; a szalagokat leeresztik vákukra, s parasztok módjára parádéznak velük. Egy nép sem művek jobban a földet, mint ők, legyen szó akár szántásról, akár a szőlő megkapálásáról, s ezért is van, hogy inkább a békességben lelik kedvüket, mint a viszálykodásban. Kötnek vegyes házasságokat, habár nagyobb részük inkább saját nemzetbékvel házasodik össze, mint idegennel. Ugyanez a helyzet a nyelvvel is: ki-lti megtartja a sajátját. Különösen a magyarok: ők annyka meg vannak elégedve a saját beszédükkel, hogy a horvátot még meg is vetik, a németet azonban — a velük folytatott kereskedelem miatt — szinte akaratuk ekenére, de megtanulják. A németek jobban szeretik a magyarok nyelvét, s ezért nem is mulasztják el megtanulni, hacsak valami nem akadályozza őket ebben. A horvátok mindkét nyelvet, úgymint a magyart és a németet, ritkán és jobbára gyenge eredménnyel tanulják meg, ugyanis egyiket