Faut Márk és Klein Menyhért krónikája 1526-1616; C sorozat, 1. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 1995)

Bevezetés

az 1604-es országgyűlésen is. Közéleti szereplésének itt említett adatait maga jegyezte fel krónikájába. Magánéletéről is több adat maradt fenn. Első feleségével Ilonával (Bart István polgár és Tölti Borbála lánya) közösen vették meg Tamisch Márton belső tanácsos Mészáros utcai (ma: Templom u.) házát 1597-ben. E házasságból való három gyermeke Jakab, Jeromos és Rozina. Lányát Brunner György vette feleségül, kivel felesége, Ilona halála után 1614-ben majd 1616-ban elkeseredett pereskedést folytatott. Ennek emlékét a krónikában is megtaláljuk. Itt arról elmélkedik, hogy a hagyatékozó végakaratát, és nem a holt betűt kell követni. Megjegyzi, hogy a betű követése 300 tallérjába került. 1614 őszén másodszor is megházasodott, lakodalmára meghívta a tanácsot is. Haláláig vezette a krónikát. 1617 elején halt meg, ez év március 17-én már nem élt. Hagyatékában sok könyv is szerepelt, ezeket két fia kapta meg. (Ld.: Lesestoffe in Westungarn I. [Sopron/Odenburg 1535—1721.], Szeged, 1994. 24.), E jegyzék szerint költeményeket is írt, ezekről egyelőre többet nem tudunk. Özvegye, Zsuzsanna, Scheura Farkas katonának házassági házassági ígéretet tett 1622-ben. Ezt nem tartotta be, sőt Sopronból is elköltözött. Scheura Farkas ezért kártérítési keresetet indított ellene. Klein Menyhért (Házi Jenő: Soproni polgárcsaládok, Nr. 2494.) saját feljegyzése szerint 1577-ben érkezett Lipcséből Sopronba. Itt német iskolamester lett. Első felesége, Katalin 1584-ben halt meg. 1585-ben Borbálát vette feleségül. Második házasságából származó gyermekét 1586-ban nem Sopronban kereszteltette, ezért 5 dénár büntetést fizetett, mert megszegte a katolikus keresztség ügyében kiadott királyi rendeletet. 1591-ben evangélikus hite miatt nem taníthatott a német iskolában. Ettől kezdve kereskedésből élt, 1596-ban már ő volt a soproni kereskedő-testület céhmestere. 1602. okt. 22-én két társával Pethe Márton győri püspök fogságába került, mert Sopronkeresztúron evangélikus istentiszteleten vettek részt. 1610. június 12-én végrendelkezik feleségével, Borbálával együtt. Menyhért fiukat kizárták az örökségből, mert a csehországi Kuttenberget, ahol mesterséget tanult, engedély nélkül elhagyta, és négy év óta nem adott életjelet magáról. 1612. november 5-én kelt Klein Menyhért újabb végrendelete. Itt nincs szó a fiú kitagadásáról, úgy látszik közben kibékült az apjával. 1587-ben belső tanácsos lett, ezt a tisztséget heves természete miatt nem tarthatta meg. 1591-ben Pápay Imrével, 1592-ben Pós Gergellyel, 1612-ben Támisch Mártonnal pereskedik. Ez időtájt ő volt az elnöke a 24 tagú alkalmi bíróságnak, mely Támisch Mártont vonta felelőségre a Schüler örökség méltánytalan elosztásáért. Halála pontos idejét nem tudjuk, 1613. március 6-án már nem élt.