Faut Márk és Klein Menyhért krónikája 1526-1616; C sorozat, 1. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 1995)
A krónika magyar fordítása
Ahogy tehát az ellenség a várossal elbánt és felégette a külvárosokat, Trautmansdorff a polgárok közül senkit sem engedett ki rögtön égő javaihoz a belvárosból, hanem a kozákok, a lovasok és Dorn muskétásai csaptak ki. így ami nem égett le, és amit az ellenség épen hagyott odakint, azt ők kutatták fel és rabolták el, és amikor polgáraink a kapunál ki akartak menni, jól összeverték és megtépték őket. Azután Trautmansdorff azt kívánta, hogy a nőket és a gyerekeket küldjük el a megerősített belvárosból, mert semmi hasznuk sincs, csak mindent fölesznek. Továbbá azt kívánta, hogy értékeinket hordjuk össze két házba, adjuk oda neki a kulcsot, és ő hűséges sáfára lesz azoknak. Ha a gyerekeket nem küldjük el, kidobja őket a falakon át a várárokba. Emiatt sok (39 v-40 v ) asszonyt röviddel azelőtt övéivel Bécsbe és Ujhelyre küldtünk, itt összeírták, hogy mit hoztak magukkal, Bécsben pedig kötelezték őket, hogy hogy hat hónapra lássák el magukat és övéiket élelemmel, vagy nyomban takarodjanak. Ha pedig ezt nem teszik, így kikergetik őket az ellenség kezeibe, ha Bécsre törnek. Trautmansdorff azt sem akarta megengedni, hogy bármit elszállítsanak Sopronból, csak az asszonyokat és a gyerekeket. Mikor a külvárosok köröskörül leégtek (ez 3 óra alatt befejeződött), becsapott a tűz a városba, három vagy négy ház is meggyulladt a Mészárosok utcájában, de Isten segítségével eloltották. A városárkot úgy teleengedték vízzel, hogy az erődítés külső övében vagy a belvárosban a pincék megteltek vízzel, és a kisebb hordók úsztak a vízben. Röviddel előtte (41 r ) minden zsindelyt levertek a belváros háztetőiről, hogy ha tűz ütne ki, hamarosan oltani lehessen, és elrendelték, hogy mindenütt víztartályokat rakjanak a földre. A nagy hőségben akkora lett a bűz a városban a lovak, állatok, emberek, asszonyok, gyerekek, kozákok, muskétások és lovasok miatt, hogy sokan legyengültek, és hamarosan ezután, különösen az öreg emberek és a gyerekek meg is haltak. A várárkok és az utcák megteltek állati ürülékkel és más szennyel, némely házban több mint 150 ember volt egymás hegyén-hátán. A falszorosokban minden lábnyommal bélsárba léptünk, ami a hőségben borzalmasan bűzlött. Midőn Némethy Gergellyel és a magyarokkal „kis békét" kötöttünk, (mint akkoriban mondták), (41 v-43 v ) a városba érkezett Pethe Márton püspök sok pénzzel és kincsével, néhány szolgájával és lovakkal. Matthias Kramer polgármester úr arra kéri, hogy maradjon velünk, és segítsen megvédeni a várost. Azt mondja erre a püspök: „Igen, ha tudnám, hogy a császár segítséget küld ide, szívesen ittmaradnék." így szól hozzá a polgármester úr: „Hiszen most Méltóságod a mi királyunk, most azért igazán megvédheti a várost is", azonban nem volt füle, hogy meghallja. Hogy Matthias Kramer úr így szólította meg, azzal magyarázható, hogy [a püspök] azzal hencegett előttünk, hogy ő most a mi királyunk, mivel helytartóvá lett: Ezért aztán
