Faut Márk és Klein Menyhért krónikája 1526-1616; C sorozat, 1. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 1995)
A krónika magyar fordítása
hatalmas volt a tűz és a füst. Emiatt a polgárok panaszt is emeltek, és ha maguk a tisztek nem oltották volna el a tüzet, nem lett volna jó vége: ha ekkor tűz ütött volna ki, hamarosan leégtek volna a polgárok házai. A katonák ezt is akarták, az egész városban nagy riadalom támadt, Isten adta, ami asszonyainkkal, gyermekeinkkel, vagyonúnkkal, javainkkal történt. Ez a hanyagul végzett mustra az egész város pusztulását hozhatta volna, ha nem maga a mindenható Isten fordította volna vissza az ellenség csapását. Akkor ugyanis, mint említettem, semmi jóra nem volt kilátás. (35 r ) A salétromfőzőt, amelyben néhány olasz katona feküdt, az éjszaka folyamán néhány polgár megtámadta, és mintegy öt személyt agyonütöttek. Emiatt NN. ezredes nagyon megdühödött, és azt mondta, hogy sokan így búcsúztatják az embereit, (pedig a haza javára jöttek ide olyan messziről); azzal fenyegetőzött, hogy a várost minden sarkán felgyújtja, hogy ifjú és öreg is kárát lássa. Ezt a haragot a felsőbbség kíméletesen lecsendesítette, [mondván] hogy a tetteseket el fogja zárni, amint elfogja őket. Emellett őrséget állított a Pacsi kapunál, ami sok fáradságot és munkát adott, hogy az ezredes elfeledje a haragját. Amikor látta, hogy igazságot akarunk tenni, hagyta magát rábeszélni, és szándéka ellenére beleegyezett, hogy nem folyamodik tettlegességhez. Az ezredes még elvonulásukkor is újra kérte, ajándékozzák meg a tetteseket az életükkel, és bocsássák őket szabadon. Ez nem sikerült nekik, részben megbüntették őket, de még az őrséget ts a Pócsi kapunál. Ezek gyilkost hallottak kiáltani amikor a gyilkosság megtörtént, de a másik őrségnek nem kiabáltak segítségért és nem jelentették; mindenkit seprűvel pellengérre állítottak. Ezzel fizettek tehát meg nekik. (35 v ) Ezek az olaszok azonban nem voltak egymás iránt különösen könyörületesek. Ha egyikük megbetegedett, azt is alig tudták kivárni, amíg a lélek elszáll belőle, hamarjában elrabolták a ruháját és a pénzét, és <csak úgy> meztelenül kisiettek vele a temetőbe, csak egy rongyot vagy kendőt vetettek rá. Egyszer az is megesett, hogy egyiküket, akiről azt hitték, hogy meghalt, egy padláslétrán vitték a temetőbe, és amikor odaértek vele az iskolához, mivel akkor igencsak harangoztak, felült, megszólalt, és megkérdezte, hová akarják vinni. Azok megrémülnek, leteszik az embert, és elszaladnak; a „holt" ember veszi a kendőt, amivel leborították, maga köré fogja, és visszamegy oda, ahol meghalt és mégis életben maradt. De se pénze, se ruhája nem maradt, régi rongyokkal kellett azután megelégednie. Ilyen szentek a római katolikus emberek egymással, nem könyörülnek az élőn halála előtt, hanem inkább eltemetnék pénze kedvéért. (37 r ) Anno 1596. <Bertalan napja táján> rendkívül jó, gazdag bortermő év volt, a '86-oshoz azonban nem volt hasonlítható. Hatvant visszafoglaltuk, Egert elvesztettük, és nagy csata
