Első telekkönyv 1480-1553; A sorozat, 1. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 1993)

IRÁNYELVEK A SOPRONI NÉMET FORRÁSOK KIADÁSÁHOZ

Aus Wörtern, die in der Form oder in der Bedeutung vom Neuhochdeutschen abweichen, muß ein Glossar zusammengestellt werden. 9. Einleitung. In der Einleitung soll die Quelle (z.B. ein Stadtbuch) näher beschriben, auf ihre inhaltlichen Werte hingewisen werden. IRÁNYELVEK A SOPRONI NÉMET FORRÁSOK KIADÁSÁHOZ A források egyúttal a magyarországi korai újfelnémet nyelv emlékei is, ezért betűhíven kell őket kiadni, tekintettel a következő részletekre: 1. Nagybetűk. Forrásaink a nagybetűket a mai gyakorlattól eltérően is használják. Fontosnak tartott szókat, szószerkezetek első szavát (előljárószó, jelző) nagybetűvel kezdik, de nagybetű állhat a szó belsejében is (cZu 'zu'), különösen összetételekben: Tausent Vierhundert vnd Jn dem SechsvndNewnZigisten Jare VierZehentag nach Sand Georgen tag haben Ersamen Weisen herren (Telekkönyv 10- A tulajdonneveket nem mindig kezdik nagybetűvel. Egyes betűknél (pl/l^-^) gyakran nehezen vagy egyáltalán nem dönthető el, nagybetűvel vagy kisbetűvel van-e dolgunk. Ilyen esetekben a betű viszonylagos nagysága, még inkább az illető kéz gyakorlata az irányadó. 2. Kisbetűk. A kisbetűkből a szóvégi , valamint az ún. hosszú latinbetűs átírása egyaránt s; az ún. éles % betűkapcsolaté pedig ß (ha az utóbbi betű nincsen meg az írógép billentyűzetén, akkor a kiadás kéziratában, de nem a kiadásban, a 3 számjegy is helyettesítheti), tehát das, daß, da3, Schwester. A 1^ és a ^vfc betűkapcsolatok tulajdonképpen a 4$' és a 4zJt rövidítései: a nyomdai szedésnél se válasszuk el őket! A ritkábban előforduló W rövidítése: írjuk át rr-vel! . 3. Diakritikus jelek. A gótikus M fölötti kampó csak a gótikus betűtől való megkülönböztetésül szolgál, átírásuk tehát u ill. n\ A magánhangzós értékű w fölött gyakran látható két pont: haws 'Haus'. Az a, o, u fölött gyakran kis e jelenik meg, amelynek többféle fonetikai funkciója lehet. Ez a kis e hanyag írás következtében két vesszőhöz lehet hasonló, tehát Ut, <\A/. A latinbetűs átírásban e két vessző helyett mindig két pontot használjunk, tehát ä, ö, ü; sohase használjunk két vesszőt, mert ez a két vessző nem hosszúságot jelöl. 4. Interpunkció. Forrásaink interpunkciója nem mindig azonos a mai gyakorlattal. A lehetőséghez képest a mai gyakorlatot kövessük. 5. Rövidítések. A közismert és gyakori latin és német rövidítéseket (pl. A° 'Anno') minden külön jelölés nélkül feloldjuk. A pénzegységek rövidítéseit megtartjuk, tehát tal. 'talentum, talenta', den. 'denarius, denarii', fl. 'florenus, floreni' stb. Ugyanígy a mértékegységekét is. Ha egy rövidítés feloldásában nem vagyunk biztosak, akkor gömbölyű zárójelek között egészítjük ki a rövidítés egyes betűit. 6. Saját betoldások. Áthúzott szókat vagy szövegrészeket szögletes zárójellel [ ] látjuk el. Középkori keltezések feloldását gömbölyű zárójelek között kurziváltan közöljük, tehát (1481.12.13) vagy (1512.05.04). A forrás egy-egy lapjának a végét két szögletes zárójel között kövéren jelöljük, tehát p.15,65

r

, 65

v

. Üres paginákat ill. fóliókat pontos vessző után számozunk, tehát p.15; 16-18 ill. 66

v

; 67". 7. Lapalji jegyzetek. Lapalji jegyzetekbe tesszük az eredeti forrás lapszéli megjegyzéseit. 8. Név- és tárgymutató. Szójegyzék. Ha a tárgymutató német nyelvű, akkor az újfelnémet címszó után gömbölyű zárójelben kitesszük a forrás megfelelő korai újfelnémet szavát, amennyiben ez nem egyezik az újfelnémet szóval, pl. Helm (hundskhappen). Ha a tárgymutató magyar nyelvű, akkor minden esetben ki kell tenni a forrás megfelelő szavát, hogy a tárgymutató használója a megfelelő helyen megtalálja a szót. Azokból a szókból, amelyek alakjukban vagy jelentésükben eltérnek az újfelnémettől, szójegyzéket állítunk össze. 9. Bevezetés. A bevezetésben a forrás (pl. városi könyv) leírását adjuk, tartalmi értékeire is rámutatunk. XUI