"Magyarok maradtunk" 1921-1996; Konferencia a soproni népszavazásról (Sopron, 1996. december 12.) - A Soproni Szemle kiadványai. (Sopron, 1997)

KÖRNYEI ATTILA: A népszavazás hatása Sopron város fejlődésére, a soproni társadalomra (előadás)

válaszában sajnálattal közli, hogy magánvasút lévén a GYSEV-et nem tudja kötelezni és egyben mellékeli a MÁV igazgatósághoz írt levelét: „Minthogy azonban Sopron és vidékének különleges politikai helyzete indokolttá teszi ...hogy Sopron és Budapest között közvetlen kocsik közlekedjenek, ...elrendelem, hogy a közvetlen személykocsik az államvasutak által szeptember 1-je után is zavartalanul és olcsóbban kiállíttassanak... Messzemenő támogatásba kívánom e tekintetben a Győr-Sopron-Ebenfurti Vasutat részesíteni és elvárom, hogy az igazgatóság a Győr-Sopron-Ebenfurti Vasúttal megegyezést fog létesíteni az itt elérni kívánt hazafias cél érdekében." Az elintézés tehát gyors volt, s a pozitív válasz egyetlen érve a város különleges politikai helyzete, a hazafias cél. De - e felfogás szerint - ugyanilyen hazafias cél volt a város magyar tannyelvű középiskoláinak megépítése, a vegyes lakosságú - de Magyarország mellett szavazott! - városba magyar területekről érkező közép- és főiskolás diákok számára korszerű diákotthonok építése, az evangélikus hittudományi kar korszerű épületben való elhelyezése, általában a soproni kultúra - értsd: inkább a magyar nyelvű kultúra - támogatása, vagy más jellegű városi fejlesztési igény kielégítése. Eszerint a város fejlesztési igényi közül igen kevés talált süket fülekre az akkori kormányoknál. És ezen igények kielégítése, támogatása komoly súllyal esett latba a város korábban fejtegetett gyors talpraállásában. Ezek mindegyike politikai szándék volt, de igen közvetlenül vált anyagi természetűvé. A korszak számos Sopront illető állami támogatását számbavéve mégis elmondhatjuk: ahogyan a népszavazást nem tudta a város - és Magyarország - a lakók összességének részvétele nélkül megnyerni, ugyanúgy a gazdasági talpraállás, a város XX. századi virágkora sem realizálódott volna anélkül. A népszavazás politikai-erkölcsi tanulságainak elemzői többnyire úgy fogalmaznak: ekkor vált Sopron igazán Sopronná, a soproniak igazi sopronivá. A város megtartásáért folytatott küzdelemben, s a népszavazás óráiban minden soproni át- és átgondolta a városhoz kapcsoló érdekeit és érzelmeit, ősei életét és sírját, a régi Sopront, saját családfenntartó kötelességét: a jövendő Sopront. Következésképp megismerte a várost, tisztába jött magával és a várossal. A győzelem napjaiban a hatalmas ünneplés még jobban elkötelezte érzelmileg a város mellett, s ezt az elkötelezettséget a népszavazás későbbi évfordulói újra és újra felelevenítették. S miután a város vezetői a későbbiekben is számára érthetően adták elő a városfejlesztés szándékait, s azokban fölismerhette saját érdekeit, őszinte résztvevője lett a gazdaság talpraállításának, a város csinosításának és idegenforgalma szolgálatának. így született a soproni lokálpatrióta, amely fo-