"Magyarok maradtunk" 1921-1996; Konferencia a soproni népszavazásról (Sopron, 1996. december 12.) - A Soproni Szemle kiadványai. (Sopron, 1997)

KÖRNYEI ATTILA: A népszavazás hatása Sopron város fejlődésére, a soproni társadalomra (előadás)

galom sokáig, talán napjainkig többet jelentett mint más városokban. Többet erkölcsi eltökéltségben és hasznosulásban egyaránt. És ehhez az első lökést, az első és legnagyobb erkölcsi töltetet a népszavazás adta. Nem véletlen, hogy ugyanazok az egyesületek vettek a leghatékonyabban részt a városfejlesztésben, amelyek a népszavazási küzdelemben is kitüntették magukat. Állítjuk, hogy a második világháború, a város szörnyűséges lebombázása utáni viszonylag gyors talpraállásban is óriási szerepet játszott az az erkölcsi tartás, amit ezekben az években szerzett a soproni polgár és aminek első erőpróbája a soproni népszavazás volt. Simon Elemér főispán megyei beiktatásán 1922. októberében mondott programbeszédében többek között azt mondta: „Hazánk egysége helyreállításának a leghatásosabb eszköze kétségtelenül az, ha itt benn a csonka hazában olyan állapotokat teremtünk, amelyek folytán elszakított testvéreink nemcsak hazafias érzéseiktől buzdítva, de jól felfogott anyagi érdekeik által is vezéreltetve kívánkoznak vissza hozzánk." Nem az ő és nem Sopron megye bűne, hanem az egész korszaké, a Horthy korszak uralmi rendszeréé, hogy sem a megyében, sem az országban nem sikerült ezeket a csábító körülményeket megteremteni. De azt állíthatjuk, számos szociális baj ellenére állíthatjuk, hogy Sopron városban sikerült. A város és az elszakított „Burgenland" párhuzamos történetében egészen az 1950-es évekig, mondjuk: az osztrák államszerződésig (1955) nem találunk olyan szakaszt, amelyben a legprózaibb összehasonlítás is ne Sopron javára billentené a mérleget. Azóta a reális összehasonlítás egyeseknek talán mást mond, de talán bízhatunk benne, hogy a népszavazás nemzedékének kihalása és a város lakosságának rendkívüli felduzzadása ellenére, annak ellenére, hogy a népszavazás most már véglegesen a történelemkönyvek lapjaira került, hogy mindezek ellenére sem akad olyan komoly felnőtt soproni polgár, aki magáról a népszavazásról és a város mai állami státuszáról hazafias érzések nélkül, cinikusan tudna gondolkodni. Bízzunk benne, hogy az 1921-ben Magyarország mellett szavazott soproniak szelleme tovább él napjainkban is. Bízzunk benne, hogy él, de hogy éljen, hirdessük is az 1941-ben terjesztett röplap fölszólítását: Civitas Fidelissima, légy önmagadhoz is hű!