"Magyarok maradtunk" 1921-1996; Konferencia a soproni népszavazásról (Sopron, 1996. december 12.) - A Soproni Szemle kiadványai. (Sopron, 1997)
KÖRNYEI ATTILA: A népszavazás hatása Sopron város fejlődésére, a soproni társadalomra (előadás)
eredménye nem lehet kétséges, kiindulópontja lesz annak a folyamatnak, mely a világ lelkiismeretét van hivatva felébreszteni..." 19 Idézhetünk iménti cikkéből korábbi példát is, például azt, hogy a szerző szerint a budapesti politikai és közigazgatási fórumokon milyen elismerést és segítőkészséget váltott ki Sopron polgárainak és vezetőinak 1920/21. évi optimizmusa és görcsös ragaszkodása Magyarországhoz, és hogy a vész- és reményteljes hónapokban: „nem volt olyan hivatal, kezdve az utolsó végrehajtó szervtől s folytatva a járási és vármegyei hatóságokon végig a külügyminisztériumon át a miniszterelnökségig, ahol nem ültek volna soproniak, s így érthető, hogy a kötelességnél nagyobb odaadással és szeretettel intézték az ügyeket." 2 " Nos, ezek a hivatalnokok a népszavazás utáni évtizedekben is ott ültek, csak esetleg még magasabb rangban, így a soproni példaadás hivatalos elismerése is gyorsabban és kézzelfoghatóbban realizálódott a kormány részéről, mint az más eljárásokkal történhetett az államapparátusban. Nem állítjuk, hogy működött a soproni lobby, s azt sem kívánjuk mondani, hogy Sopron város akkori vezetői igyekeztek aprópénzre váltani a népszavazással szerzett politikai érdemeiket, de az tény, hogy többször elhangzott az a vélemény, s tény az is, hogy Sopron városban „a levegőben volt", miszerint a város eme nagy tettével nemcsak elismerésre, de hálára is kötelezte a nemzetet, az államot és el is várja ezt a hálát. Egyszerűen arról a politikai felismerésről volt szó, hogy a soproni példa kitűnő példa a magyar irredenta számára, s ennek kiaknázása érdekében a várost meg is kell tartani a magyarság mellett. Aminek persze ára van, jó támogatási politikával a városban is fenn kell tartani a Magyarországhoz való tartozás vállalását. Felhozandó példánk azt bizonyítja, hogy a legapróbb dolgok megoldásában is munkált ez a meggondolás: A városi közigazgatási bizottság 1923. augusztus 23-ai ülésén Pinezich István felszólítja a GYSEV-et, hogy: „helyesebb menetrend beosztással tegye lehetővé, hogy Sopronba mind a rábaköziek, mind a burgenlandiak kényelmesebben járhassanak be. mert a jelenlegi menetrend beosztása szerint a burgenlandiak erővel Bécs felé irányíttatnak." (A GYSEV válasza: a következő évi menetrendben figyelembe veszi ezt az igényt.) Ugyanekkor, ugyanitt a Sopron-Budapest gyorsvonatpár ügye is terítékre került. A GYSEV ugyanis a magas szénárak miatt megszüntette azt, s egy ideig a személyvonaton közlekedtetett közvetlen kocsikat. Csak egy ideig, mert azt meg hamarosan a MÁV magas bérleti díja miatt szüntette meg. Ez ügyben meg a miniszterhez ment fölterjesztés. A miniszter augusztus 28-ai 19 Träger Ernő: A soproni népszavazás. In.: Thirring Gusztáv szerk.: Sopron. Civitas fidelissima, S. 1925. 90. o.
