"Magyarok maradtunk" 1921-1996; Konferencia a soproni népszavazásról (Sopron, 1996. december 12.) - A Soproni Szemle kiadványai. (Sopron, 1997)

KÖRNYEI ATTILA: A népszavazás hatása Sopron város fejlődésére, a soproni társadalomra (előadás)

Az elismerést érdemlő városi iparpolitikával és annak eredményével, mármint azzal, hogy nagyobb és erősebb lett a városban a keresők, a fogyasztók rétege, általánosabb fejlődés járt a gazdaság minden ágában, elsősorban a kereskedelemben és a szolgáltatásban. Fejlődhettek a város közüzemei, közintézményei is, minthogy a nagyobb gazdasági teljesítmény, a nagyobb foglalkoztatottság nagyobb adókkal, nagyobb községi pótadókkal járt együtt. De nemcsak ezért. A város politikai és gazdasági vezetői minden városi bevételt (adók, kölcsönök, a kormány adományai, mindezeket most nem részletezzük), igen okosan és célszerűen az ún. infrastruktúrára, utakra, közművekre, különféle, főleg oktatási intézmények létesítésére, építésére költöttek el, s ezután könnyebben vehettek rá más befektetőket, intézményfenntartókat hasonlók létesítésére. Csak néhány adat: 1920-ban kiépítik a Lőver körutat, majd az Alsó-Lőver utcahálózatát, még a húszas években oktatási intézmények (Teológus Otthon, Szent Imre Kollégium, a Zrínyi Leánynevelő bővítése) és a már említett gyárak mellett felépül magántőkéből az Elite mozgó, a város mai egyetlen mozija, a Pénzügyőr palota. A harmincas évek építkezését állami beruházásból a teológiai kar épülete kezdi a Deák téren, rendezik a tér erre eső felét, újabb iskolákat épít mindkét felekezet a Deák téren és a Kuruc dombon, Lőver szálló, Lőver fürdő, Vöröskeresztes üdülő. Egyesületi és magántőkéből Tómalom szálló épül az előző évtized Hatvan turistaháza és Hubertusz vendéglője után és megépül a Károlykilátó, a líceumi diákotthon. De marad a beruházásokból a negyvenes évekre is, elkészül az Ev. Tanítóképző új épülete, csaknem elkészül az egyetemi diákotthon és félig kész a Ciklámen szálló, a mai szívszanatórium épülete.

10 Talán csak az utókornak tűnik így, de mégis lehetetlen, hogy a kortárs észre ne vette volna: gomba módra nőttek ki a földből a nagy és hasznos, s a városképet többnyire kedvezően alakító középületek munkát adva a soproni építőiparnak és a soproni építészek kiváló új nemzedékének. A város a háború utáni válság és a harmincas évek fordulóján átélt nagy gazdasági válság ínségmunkára fordítható pénzeit is ilyen beruházásokra fordította, s ezeken a munkákon az ínségmunkásoknak magasabb órabért fizetett, mint bármely más magyar városban.'

1 (NB: Igen sok bérlakást is építettek.) Bár az iménti fölsorolás korántsem teljes - alig több, mint felét neveztük meg az említhető épületeknek -, annyi következtetés talán kézenfekvő belőle, hogy kubinszky Mihály: Sopron építészeié In.: Sarkady Sándor szerk.: Sopron és környéke 1922-1990. Bp. 1992. - Az iskolaépítésekről Id. Környei: Adatok és gondolatok a soproni iskolai oktatás XIX-XX. századi állapotáról, Ssz. 1996./2-3. Baranyai L.: i. ni. 16. és 28-30. o.