"Magyarok maradtunk" 1921-1996; Konferencia a soproni népszavazásról (Sopron, 1996. december 12.) - A Soproni Szemle kiadványai. (Sopron, 1997)

KÖRNYEI ATTILA: A népszavazás hatása Sopron város fejlődésére, a soproni társadalomra (előadás)

eddig is érdekeltek voltak a magyar piacon: az osztrákoknak. S okkal számítottak arra is a soproni vezetők, hogy az eddigi határmenti községekhez hasonlóan most a határmenti Sopront fogják kitüntetni a külföldi tőkések beruházási szándékukkal. Hiszen a határmenti fekvés, a jó közlekedési és szállítási lehetőségek mellett itt azért adva volt már bizonyos termelési kultúra, szabad és képzett, vagy könnyen képezhető, de mindenképpen olcsó munkaerő és bizonyos infrastruktúra. Illetve, ha esetenként ez utóbbi nem adott, azt a város hajlandó megteremteni. Azaz: elébe mentek a gyáralapítási kísérleteknek, közművesítettek, elérhető áru telkeket létesítettek és megadtak a gyáralapítónak minden adható adókedvezményt. Eredménye pedig ezen fölismerésnek és városi gazdaságpolitikának a következő volt: A népszavazást követő korszakban sorra alakultak a városban a nagyobb ipartelepek, elsősorban a textilgyárak olyannyira, hogy egyes túlzásra hajlamos városismertetők „a magyar Manchesternek" kezdték Sopront nevezni. Ha ez túlzás is, az elismerhető tény, hogy a korszakban alapított négy nagyobb és néhány kisebb textilüzem

8 valóban textiles jellegűvé avatta a város gyáriparát és megteremtette Sopronban a teljes foglalkoztatás lehetőségét. S hogy a magyar delegátusok okoskodását igazoljuk, megjegyezzük, hogy ezek mindegyike túlnyomórészt osztrák, bécsi tőkeérdekeltség volt - vagy pl. a pamutipart alapító Preis és Társai cégnek korábban Lajtaszentmiklóson volt gyára -, valamint, hogy még az elcsatolt terület tőkései is kénytelenek voltak Sopronban lerakatot. érdekeltséget létesíteni, többek között Trebitsch Henrik és Kerpel Leó nagymartom nagykereskedők.

9 Hogy a soproni „fenyegetés" osztrák oldali része hogyan igazolódott, arra nem akarunk időt szánni, azt mindenesetre megjegyezhetjük, hogy a két világháború között nem a trianoni Magyarországról és nem Sopron megyéből mentek ki ezrek Amerikába - hanem Burgenlandból. S ha az imént teljes foglalkoztatottságként elhangzott dicsérő jelzőnk túlzás is, az mindenesetre tény, hogy 1920 és 1941 között a város ipari munkássága számban megduplázódott, és ekkorra, a tárgyalt korszak végére vált a város legjellemzőbb, legerősebb foglalkozási ágává a gyáripari munka. Ezzel és általában az ipari fejlődéssel, a nemzeti és nemzetközi munkamegosztás ugrásszerű előretörésével persze az is együtt járt, hogy a népszavazás előtt még mindig igen jelentős soproni kézműipar elsorvadt, legalábbis jelentőségét vesztette. Preis és Tsa szövőgyár (Pamutipar) 1922.. Harler és Társa Kendő és Szövőgyár, 1923., Trebitsch Oszkár Selyemszövőgyára, 1924., Haas Fülöp és Fia Szőnyeggyár átalakulása és bővülése, 1924, s később is. Soproni Selyemipar Rt., 1929., Soproni Fésüsfonalgyár, 1934. SL. Iparhatósági iratok, 1688/1922. és 2188/1923. - Fekete Ferenc: Ötven éves a Soproni Pamutipar, S. 1972. 167. o.