"Magyarok maradtunk" 1921-1996; Konferencia a soproni népszavazásról (Sopron, 1996. december 12.) - A Soproni Szemle kiadványai. (Sopron, 1997)

BARTA RÓBERT: A nyugat-magyarországi kérdés és a soproni népszavazás brit megítélése (korreferátum)

Baría Róbert: A nyugat-magyarországi kérdés és a soproni népszavazás brit megítélése A

magyar és a nemzetközi történetírásban ma már köztudott, hogy az első világháború után a Habsburg-birodalom romjain főként francia akaratból és irányítással rendezték újra a Duna-medence államkereteit. Nagy-Britannia ilyen irányú politikája leginkább a kíváncsi, de érdektelen barát (desinterested amicus curice) álláspontjához volt hasonlatos, amit Austen Chamberlain 1925-ben nagyon érzékletesen meg is fogalmazott: „Érdekeink szempontjából éles különbséget teszek Európa nyugati és keleti fele között, és ebből következőleg aközött is, hogy milyen befolyásra és beavatkozásra kell törekednünk ebben a két övezetben. Nagyjából azt mondanám, hogy Nyugat-Európában partnerek vagyunk, míg Kelet-Európában összehasonlítva ezzel - szerepünk inkább a kíváncsi, de érdektelen baráté. A mi biztonságunk bizonyos körülmények között szoros kapcsolatban áll Franciaországéval, Belgiuméval vagy Hollandiáéval. Ám ha ez biztosított, nem hiszem, hogy példának okáért Romániával is szoros összefüggésben állna."

1 A brit szerepvállalás a térségben tehát rendkívül korlátozott, felemás és ambivalens volt, igazodva az olasz, francia érdekekhez, de sokszor szemben is állt azokkal. Ez azonban nem jelentette azt, hogy Anglia „leírta" a térséget, ma már bizonyítható, hogy létezett egy gazdasági alapú terv, mely az első világháború után egy fontra alapozott európai pénzrendszert kívánt megvalósítani. A közép-európai térségbe történő angol gazdasági behatolás célja az volt, hogy Anglia vegye át Németország helyét a Hamburgból Bagdadba vezető út mentén. Az 1923/24-es magyar szanálási mű is, melynek az előzményei még korábbra nyúltak, globális angol pénzügypolitikai elképzelésekbe illeszkedett.

2 A változó, ellentmondásos brit álláspont a Monarchia háború utáni sorsának megítélésében is jól megmutatkozott. London még 1918 őszén is bízott abban, hogy a Monarchia gazdasági egysége még fenntartható a háború után is, ezért különösebben nem is siettették a dunai birodalom felbomlását. Thomas Masaryk „korridor" elképzelését (mely szerint a leendő északi szláv államot - Csehszlovákiát és déli „testvérét" a majdani Szerb-Horvát-Szlovén Királyságot, 1929-től Jugoszláviát - a Dunántúlon keresztül összekapcsolják) már 1915-ben ismerték és akkor is, 1918 végén is elutasították. A nyugat-magyarországi kérdés a háború utáni hivatalos brit külpolitikában Marie-Luise Recker: England und der Donauraum 1919 1929. Stuttgart, 1976. 217. Idézi: Romsics Ignác: A brit külpolitika és a „magyar kérdés" 1914-1946. Századok, 1996/2. Péteri György: Montagu Norman és a magyar szanálási mű, Századok, 1985/1. 121-151.