"Magyarok maradtunk" 1921-1996; Konferencia a soproni népszavazásról (Sopron, 1996. december 12.) - A Soproni Szemle kiadványai. (Sopron, 1997)

ORMOS MÁRIA: Sopron a nagypolitikában (előadás)

lemény nyilvánításával állt kapcsolatban. Curzon egyébként a magyar ügyben biztosan nem tartozott a galambok közé, hiszen ő volt az is, aki 1920 márciusában lefékezte Lloyd George miniszterelnök revíziós szándékait. Mindenesetre október 6-án felszállt a füst, és el lehetett küldeni a meghívókat az október 11-én kezdődő velencei megbeszélésre. Azt lehetett hinni, hogy a konferencián már csak egy protokolláris aktust kell végrehajtani, hiszen minden előre tisztázódott: nemcsak a nagyhatalmak áldása, de a két kormány egyeztetett tervezete szempontjából is. Mégsem így történt, mivel Schober kancellár odahaza a vártnál is nagyobb ellenállásba ütközött, és még egy végső, kétségbeesett erőfeszítést tett, hogy a dolgokat a visszájukra fordítsa. így azután az olasz külügyminiszternek nyomást kellett gyakorolnia Schoberre. A jegyzőkönyvben többek között ez olvasható: „Természetesen ezt nem fogom a magyar delegációnak megmondani, de én és a szövetségesek meg vagyunk győződve róla, hogy a gyakorlati végrehajtás érdekében abszolút szükség van a magyar együttműködésre." És hozzátette: „...azt az együttműködést, amelyre szükség van, valamiféle konceszszióval kell elnyerni." A magyar delegációnak ezt természetesen nem kellett elmondani, mivel magától is jól tudta, és hetek óta éppen e helyzet kialakításán fáradozott. Végül Schober is megértette a helyzetet, és 13-án a protokollt alá lehetett írni. Ezt követően még az volt hátra, hogy Sopron ügye kibírja a támadást, amit a csehszlovák külügyminiszter IV. Károly restaurációs kísérlete miatt többek között a velencei szerződés ellen indított. A nagyhatalmak azonban a magyar kormány lojális viselkedésére hivatkozva c támadást egyhangúan és egyértelműen elhárították. Meg lehet kockáztatni a feltevést, hogy a magyar kormánynak, ha Sopront meg akarta tartani, a Habsburg kérdésben már csak ezért is úgy kellett eljárnia, amint tette. Hátra volt még az osztrák fél számos egymást követő kifogása, amelyeket azonban a soproni tábornoki bizottság sorra elhárított, majd végül Ausztria kérte a népszavazás megsemmisítését. A táboraokok egyhangúan jelentették, hogy az rendben és törvényesen zajlott le. A Nagykövetek Tanácsa december 23-án szentesítette az eredményt és megadta az engedélyt a népszavazási körzet átadására. Január l-jén az antant katonai bizottsága: Ferrario olasz, Gorton angol és Hamelin francia tábornok ünnepélyesen átadta a várost és vidékét Guilleaume Árpád magyar tábornoknak. Ferrario utóbb két könyvet írt Magyarországról, Hamelin vissza akart térni katonai attaséként, de túlzott magyarbarátsága miatt nem engedték. Gortonról nincs további hír.