"Magyarok maradtunk" 1921-1996; Konferencia a soproni népszavazásról (Sopron, 1996. december 12.) - A Soproni Szemle kiadványai. (Sopron, 1997)

ORMOS MÁRIA: Sopron a nagypolitikában (előadás)

más között nyugodtan megegyezhetett volna. Schober azonban joggal félt attól, hogy ha önként megy bele a jogfeladásba, az osztrák közvélemény elsepri kormányát. Ezért meg kellett várnia, amíg a szövetséges hatalmak erre mintegy rákényszerítik. Mi sem volt logikusabb, minthogy a Nagykövetek Tanácsának olasz tagja, Bonin Longare felálljon és bejelentse az olasz közvetítési szándékot, amire egyébként Ausztria fel is kérte. Ám nem ez történt. Az olasz nagykövet hallgatott, és hallgatott Delia Torretta is. Ugyanakkor érlelődtek az olasz külügyminiszternek a „gazdasági megtorlások sorozatára" tett korábbi javaslatának gyümölcsei. Most Briand francia külügyminiszter jelentette ki, hogy Magyarországot talán blokáddal kellene megfenyegetni, és szeptember 20-án valóban született is egy határozat a Nagykövetek Tanácsában, amely kényszerintézkedéseket helyezett kilátásba a kiürítés további halogatása esetére. Nem csoda, ha Bánffy' e ponton új sakkhúzáshoz folyamodott, és Benest kérte fel a közvetítésre, aki erre készséggel vállalkozott. Szeptember 27-én a csehszlovák ajánlat már ott feküdt Briand íróasztalán, 28-án a magyar megbízott jelezte, hogy a magyar kormány elfogadja a csehszlovák közvetítést, miközben Bonin Longarénak még mindig nem volt Rómából utasítása. Deila Torretta éppen ezen a napon küldte el instrukcióit és a hozzá tartozó terjedelmes anyagot, amelyet azután valamennyi érintett fővárosban tanulmányozhattak. A döntés a Nagykövetek Tanácsában szeptember 30-án volt esedékes. A franciáktól nem kellett tartani, mert Fouchet, valamint a tábornoki bizottság francia tagja, Hamelin tábornok, melegen támogatta a magyar álláspontot és ezt elfogadta a Quai d'Orsay is. London felől azonban jeges szelek fújtak. Harding párizsi nagykövet nem tudta melyik lábára álljon, midőn kötelességszerűen eleget tett utasításainak, amelyeknek egyetlen szavával sem értett egyet. Október 1 -jén levelet intézett a Nagykövetek Tanácsához, amelyben jelezte kormánya szándékát csehszlovák, esetleg egyúttal délszláv és román erők bevonultatására. mert - vélték felettesei - ez, még mindig jobb lenne, mintha felhatalmazás nélkül létrehoznák a „korridort", ahonnan azután nagyon nehéz lenne kiparancsolni őket. Másnap, október 2-án Harding ennek ellenére megszavazta az olasz közvetítést és a soproni formulát, majd éjszaka újabb levelet írt a Nagykövetek Tanácsa elnökének, mondván, hogy a határozathoz „félreértésből" járult hozzá. Ezért kéri, hogy a táviratokat tartsák vissza. Curzon külügyminiszter ezt követően napokig „tanulmányozta" a helyzetet, az angol sajtóban pedig támadások jelentek meg Magyarország és az olasz közvetítés ellen. Curzon végül október 6-án megadta magát, ami vélhetően angol-francia konzultációkkal és egyes angol követek vé-