"Magyarok maradtunk" 1921-1996; Konferencia a soproni népszavazásról (Sopron, 1996. december 12.) - A Soproni Szemle kiadványai. (Sopron, 1997)

ORMOS MÁRIA: Sopron a nagypolitikában (előadás)

ellentmondott az olasz vonalnak és érdekeknek. Eltért a vonaltól Chiapozzi Augusto Biancheri bécsi követ is, amikor instrukció és felhatalmazás nélkül kitudta Gratz Gusztáv magyar követtől Burgenland árát, majd megtáviratozta Rómába, hogy szerinte „Ausztria hajlandó kompenzáció fejében Sopron feláldozására". A külügyminiszter Biancherivel is közölte, hogy eljárása helytelen volt, és hogy a jövőben csak Burgenland teljes átadása esetérc ígérheti az olasz kormány jó szolgálatait. Mintha mi sem történt volna, a bécsi követ mégis megküldte Rómába az osztrák kormányhoz intézett magyar jegyzék szövegét, valamint Schober válaszát, amelyben a kancellár némi fenntartással elfogadta a magyar ajánlatot. E ponton már igazán nehéz volt az osztrák érdekelttel szemben is fenntartani az olasz formulát, ám Deila Torrettának ez még mindig sikerült. Szeptember 8án „gazdasági megtorlások sorozatát" követelte a többi hatalomtól Magyarország ellen, amelynek makacsságát - vélte - feltétlenül meg kell törni. Ekkortájt, szeptember 10-én történt, hogy Delia Torretta taktikájával szakított a soproni szövetséges katonai bizottság olasz tagja, Carlo Antonio Ferrano tábornok is, aki interjút adott az Epoca c. lapnak és az ágfalvai incidenssel kapcsolatban kereken a magyarok védelmére kelt. A magam részéről nem tudom megítélni, hogy a Foreign Office-ban pontosan mi történt e kérdéssel kapcsolatban, tény azonban, hogy szeptember 11-től október 6-ig az angol külügyminisztérium a lehető legellenségesebben viselkedett Sopron ügyével kapcsolatban, ami homlokegyenest ellenkezett a budapesti főmegbízott, Thomas Hohler viselkedésével. Róla ugyanis Costagneto megrovóan állapította meg, hogy mindenben fenntartás nélkül kedvezett a magyaroknak. A londoni olasz nagykövet viszont jelentette, hogy ott a katonai nyomás alkalmazásáról gondolkodnak Magyarországgal szemben. Ugyanezen a napon viszont Deila Torretta Bécsbe utazott és oda hívta a budapesti követet is. Itt és ekkor született meg az osztrák kancellárral, Johannes Schoberrel a megegyezés a magyar ajánlat lényegének elfogadásáról. Costagneto visszatért Budapestre, Bánffy pedig levelet írt az olasz külügyminiszternek, amely most már részletekbe menően tartalmazta a magyar javaslatot. Bánffy leszögezte: „A magyar kormány azonnal és teljes egészében kiüríti Nyugat-Magyarországot a trianoni határig, amennyiben Excellenciádtól ígéretet kap, amely garantálja, hogy Ausztria végérvényesen átengedi neki Sopron városát és szükséges környezetét..." Schoben kancellár is megküldte a maga részletes tervezetét, és mivel a két elgondolás között alig volt eltérés, a dolog érdemét tekintve a két kormány egy-