"Magyarok maradtunk" 1921-1996; Konferencia a soproni népszavazásról (Sopron, 1996. december 12.) - A Soproni Szemle kiadványai. (Sopron, 1997)

HÁRS JÓZSEF: Idegenforgalom és kultúra a népszavazás utáni Sopronban (korreferátum)

Hárs József: Idegenforgalom és kultúra a népszavazás utáni Sopronban ihalovits János, az ismert tanító és festő reménytelen szomorúsággal járta körbe a város köré vont határt. Cikke azoknak az életérzését fejezte ki, akik hozzászoktak a szabad vándorláshoz völgyeken, bérceken át, akár a Rozáliáig. A frissen festett határkövek a népszavazás örömmámora után a rideg hétköznapokra figyelmeztettek. A mélypont azonban kétségtelenül 1921 nyara. A trianoni békefeltételek ismeretében, ám még a velencei határozatok előtt, ugyan miféle életérzésről lehetett szó? Feljajdul a városát szerető újságíró: „Csakugyan olyan kellemes itt?" Apró ügyek, aki messzebbre néz, annak írása helyén fehér folt. Nos tehát? se hordár, se fiáker, se kiadó szoba. A soproni kávéházak, a Royalt kivéve, ahol antant-tisztek tanyáztak, konganak az ürességtől, az uszodák vize piszkos, az utcák elhanyagoltak, némelyik ház összedőléssel fenyeget. Ha majd bejönnek az osztrákok - vélekednek többen -, Sopron elsorvad, lecsúszik a nagyközségek szintjére. Ámde amikor a hivatalok, iskolák, intézmények nagyobb része már csomagol, keresi helyét az ország belsejében, néhány lelkes, tetterős férfi nem hagyja annyiban a dolgot. Ők már a háború vége felé terveket szőttek a béke beköszöntével együtt járó feladatokról, s ha a béke most másképpen mutatkozott, nem állította meg lendületüket. A soproni székhelyű Dunántúli Turista Egyesület, Hatvan Ferenc tanárral az élén éppen ezekben a hetekben szervezte meg osztályait a megye két elcsatolandó községében, Pinkafőn és Felsőlövőn, a helybeliek örömest vállalt közreműködésével. Régi kapcsolataikat továbbra is fenntartva hirdették meg ismét hegyi túráikat, közeli és távolabbi alpesi célpontokra. A nemzeti hadsereg túlkapásai miatt életbeléptetett nemzetközi bojkott következtében azonban nem juthattak akkor az ország határain túlra. Viszont festhették, felújíthatták a messze mutató erdei utak jelzéseit. Csak pénzhiányon múlt, hogy a korhadó fakilátókat nem hozták helyre. A Soproni Városszépítő Egyesület sem tétlenkedett. Heimler Károly városi rendőrfőkapitány, később főjegyző, nagy iramot diktálva húzatta föl a Hubertusz-vadászlak helyére tervezett menedékház téglafalait. Közben már készen álltak festőink arra, hogy a szobákat freskóikkai díszítsék. Heimler a proletárdiktatúra alatt sem hagyta elaludni a nagy Lőver körút ügyét, utána pedig sikerrel szorgalmazta a Lövérek villamosítását. Thirring Gusztávval együtt 1921-ben megírta Sopron és környéke részletes útikalauzát. Ennek első kiadását továbbiak követték.