"Magyarok maradtunk" 1921-1996; Konferencia a soproni népszavazásról (Sopron, 1996. december 12.) - A Soproni Szemle kiadványai. (Sopron, 1997)

HÁRS JÓZSEF: Idegenforgalom és kultúra a népszavazás utáni Sopronban (korreferátum)

Ő volt az 1920-ban alapított Soproni Idegenforgalmi Részvénytársaság fő mozgatója. Ez a szervezet „működési körébe vette mindazon feladatok megvalósítását, melyek Sopron városa idegenforgalmának emelését előmozdítani hivatva vannak. A részvénytársaság a város területén üdülő- és fürdőtelepeket, szanatóriumot, szállodákat és egyéb [...] intézményeket fog létesíteni. Á legsürgősebben még az idei tavasz folyamán megvalósítandó terve [...] a Nagytómalom kiépítése [...]; azon egy a mai kor igényeinek megfelelő fürdőtelepet, vendéglőt és szállodaépületet óhajtunk." Összeköttetései és egy darabig még hivatali beosztása révén sok mindent elérhetett: katonák, sőt Kőhida rácsai mögé zárt rabok is dolgoztak építkezésein, a gazdasági élet törvényeivel azonban nem bírt. Az inflációban és a kilátástalanságban a polgárok széfjei nem nyíltak meg előtte. Sokat bírált kénytelenségből túladtak a Nagylómalmon, bízva abban, hogy a vevők előbb-utóbb megvalósítják a nagyra törő terveket. Azoknak sem volt tőkéjük, csak annyi, hogy a kis szállodát és az úgy-ahogy kiépített fürdőt üzemeltessék. Gyenge vigasz, hogy 1924-ben a részvénytársaság már meg tudott venni egy fürdőtelepet, a Lőver- (később Lövér-) uszodát. A felkelőharcok küszöbén az életkedv sajátos bizonyítékát tálalta ország-világ elé a Soproni Városszépítő Egyesület. 1921 augusztusában nagyszabású népünnepélyt rendezett a Tornáimon. A szokatlan eseményt az újságok rögvest velencei éjszakának nevezték el. Valóban: vízi ünnepélynek is mondható, feldíszített csónakkal, úszóversenynyel, de a tornászok mutatványaival, csárdával, s minden rendű és rangú zenekarral is büszkélkedhettek. Hajnali kettőig hullámzott a kíváncsiak serege a látványosságok körül. Kocsikaravánok hozták-vitték a közönséget. A soproniak a beszámoló szerint: „személyesen meggyőződhettek róla. hogy kultúrérzék, lelkesedés és áldozatkészség mit tud teremteni még az olyan elhagyott, istenhátamegetti zugból is, amilyen még jó egy évvel ezelőtt is a Tómalom volt." A jól sikerült rendezvény még anyagi hasznot is hozott. Talán mondjunk még egy nevet. Hiszen elég sokáig igaztalanul hallgattak róla, hogy a tetteknek ebben a sorában mennyi köszönhető Pinezich Istvánnak. Ügyvéd, várospolitikus, a Muck-kilátó melletti menedékház nem véletlen névadója. Hatvan Ferenccel és Heimler Károllyal egy időben kezdte harcát a közömbösök, értetlenek, lassan mozdulók felrázására. Javasolta, hogy Sopront nyilvánítsák hivatalosan üdülővárossá, meg akarta vetetni a várossal a győri püspökség tulajdonában lévő fertőrákosi kőfejtőt, nemcsak természeti értékei, hanem színházi-zenei lehetőségei el- és felismerésével. Nem sikerült. Hol és kiben volt a hiba, ma már nehéz megállapítani. Nem lehet állítani, hogy a különben nagyon óvatos Thurner (később Sopronyi-Thurner) Mihály polgármester ne támogatta volna az életrevaló kezdeményezéseket. Hiszen már megválasztásakor, 1918-ban, hitet tett az idegenforgalom fejlesztése mellett. A harmincas években pedig nem sajnálta a minisztériumokban vállalt előszobázásokat mindkét Lövér Szálló és a Várkerület ügyében. Még segélyt is tudott szerezni az előbbiek felépítéséhez, az utóbbi modernizálásához.