Tóth Péter: Sopron vármegye közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái I. 1579-1589. (Sopron, 1994)
Regeszták
519. (I. 94-95.) Boczory Antal Palásthy György (egregius) és házastársa, Anna asszony, valamint Vragoich (Wragoych) Kristóf (egregius) és házastársa, Ilona asszony, továbbá Vésey (Wesey) Józsa (egregius) és házastársa, Katalin asszony érdekében, a vármegye közönsége által kiadott prokurátort valló levéllel a következőket terjeszti elő Tulok, másképpen Tömördy András ellen: a legközelebb elmúlt Pünkösd ünnepe táján (június 3-a körül) a nevezett alperes nem tudni, mitől indíttatván valamely cinkostársaival együtt, zászló alatt, fegyveres kézzel, elhatározott szándékkal és rabló módjára az éjszaka csöndjében rátört a mondott Palásthy Györgyre és házastársára, akik a Vas vármegyei Szentivánfalva (Zenth Iwanffalwa) possessióban lévő nemesi kúriájukban már nyugovóra tértek, s ott rendkívüli gaztetteket hajtottak végre, amilyenek csak neki és társainak tetszettek. A nevezett alperes és cinkosai ezenkívül elraboltak bizonyos ingóságokat is, amelyeket elfogásuk idején meg is találtak náluk; továbbá kifosztották a felpereseknek a Szentivánfalván és környékén fekvő birtokait. Végül — amit még elmondani is rettenetes — meggyalázták és megszentségtelenítették a mondott településnek az istentiszteletek tartására szolgáló templomát is. Mindezekre tekintettel a felperesek kérik, hogy a törvényszék a nevezett alperes, mint rabló, fosztogató, mint nemesi kúria megtámadója és nyilvánvaló, a tett helyszínén elfogott gonosztevő ellen az 1545. esztendőben meghozott 43. törvénycikkelyben foglaltak szerint, továbbá, mint templomgyalázó ellen, Mátyás király utolsó törvényének a 67. cikkelyében foglaltak szerint hozzon ítéletet. — A prokurátor bemutatott az elrabolt dolgok közül is néhányat, így például négy óntálat, Palásthy György köpenyét, egy zászlót és egy kis ladikot. A rabságban lévő alperes. Tulok András érdekében Bozay Miklós protestációt terjeszt elő és elmondja, hogy ő tartani kívánja magát a köztörvényekhez: ezek pedig azt mondják, hogy aratás és szüret idején szünetel a törvényszékek tartása, amint az az 1553. esztendőben, Pozsonyban tartott országgyűlés törvénycikkelyeiben, de másutt is olvasható. S most éppen folyik az aratás és ilyenkor sehol nem szoktak törvényszéki üléseket tartani. — A felperes fél erre azt válaszolja, hogy az Ulászló király törvényeihez csatolt kiegészítésekből világosan kiderül, hogy a gonosztevők ellen törvényszéken kívül is lehet ítéletet hozni. A törvényszék nem fogadja el az alperes kifogását, mégpedig azért nem, mert először: a főispán úr szabad ispáni hatalmánál fogva rendelte el az ítélkezést ebben az ügyben; másodszor: az ilyesfajta gonosztevők ellen törvényszéki ülésen és törvényszéki ülésen kívül is egyaránt lehet ítéletet hozni; s harmadszor: a pert nem idézés alapján indították, hogy az alperes efféle kifogásokkal élhetne; a prokurátor tehát válaszoljon a vádra. — Az alperes fellebbezést terjeszt elő az állásfoglalás ellen, a törvényszék azonban elutasítja azt.
