Tóth Péter: Sopron vármegye közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái I. 1579-1589. (Sopron, 1994)

Regeszták

Az alperes fél továbbra is protestál és azt mondja, hogy nem önként, hanem idézés következtében kell válaszolnia, mivel nem a törvényszék, hanem a főispán úr akar törvényt szolgáltatni fölötte. Kéri továbbá annak a proscriptionális levélnek a bemutatását is, amelynek alapján Szombathelyen, Vas megye közgyűlésében letartóztatták Akach András kérelmére. Úgy tudja ugyanis, hogy ketten voltak a letartóztatottak, egyiküket azonban szabadon bocsájtották: ha pedig ezt a mondott levél lehetővé tette, akkor az abban foglaltaknak megfelelően a főispán úr a másik elfogottat is köteles lett volna szabadon engedni."

2 — A felperes fél erre azt válaszolja, hogy a keresetében, vagyis a vád előterjesztésében semmiféle említés sem történt a proscriptionális levélről: ezt mutassa be az, akinél van. Tiltakozik továbbá az ellen, amit az alperes állít: hogy ketten voltak letartóztatva. Azt is mondja, hogy az alperes fél válasza nem tárgyszerű és a főispán úr követével, aki a gonosztevőt ide küldte, hogy a szolgabíró [...]

113 A törvényszék úgy foglalt állást, hogy a felperesnek semmi köze nincs a proscriptionális levélhez, ezért az alperes válaszoljon a keresetben foglaltakra. Az alperes fél ismét tiltakozik és átgondoltabb állásfoglalást kér a törvényszéktől: hiszen ha a letartóztatott személyt egy másikkal együtt bocsájtották volna szabadon, akkor a mondott levél alapján tartóztatták le. — A felperes fél bemutat egy okiratot, amely szerint nem volt más valaki is szabadon bocsájtva: Vas vármegyének ebből a pecsét nélkül kiadott leveléből kiderül, hogy Szelestey György kezességvállalása mellett elengedték ugyan Jancsó (Jancho) Istvánt, de csak az ügynek a tárgyalásáig és azzal a feltétellel, hogy amikor Nádasdy úr akarja, ő a törvény elé áll, s ha ezt nem tenné, akkor Szelestey György 200 forintot fizet, ő ellene pedig elfogató-parancsot adnak ki. Az alperes másolatot kér a bemutatott levélről. — A törvényszék ezt ki is adja, egyúttal pedig fölszólítja az alperest, hogy válaszoljon a keresetre. Az alperes fél prokurátora a következőket adja elő: feltéve, de nem megengedve, hogy a letartóztatott személy nemesi kúriára támadt, mégsem lehetett volna elfogatni, mivel főbenjáró ügyekben nem lehet ítélkezni a szabad gróf (liber comes) törvényszékén. Nem lehetne egyébként a vármegye törvényszékén sem, annál kevésbé a földesúr székén; sőt, törvényes idézésből következni szokott elmarasztalás nélkül elfogni sem lehetett volna az alperest: kéri tehát a felmentését. — A felperes fél ismételten tiltakozik azon állítás ellen, hogy nemesi kúriára való támadás miatt nem hozhat a szabad báró főben járó ítéletet; ezt a dolgot a főispán úr ítélete alá bocsájtja. Azt mondja továbbá, hogy ez az eset nem egy egyszerű házra támadás, mert rablók módjára, fosztogatás miatt történt és mert tetten érték a vádlottat. A törvényszék a következő határozatot hozta az elhangzottakkal kapcsolatban: mivel az alperes semmiféle érvet nem hozott fel a vád ellen és a maga mentségére, hanem csak azzal érvel, hogy ha meg is támadta a nemesi kúriát, nem lehetett volna elfogni őt; ugyanakkor a felperes keresetéből kiderül,