Tóth Péter: Sopron vármegye közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái I. 1579-1589. (Sopron, 1994)

Szerkesztői előszó (Turbuly Éva)

SZERKESZTŐI ELŐSZÓ Sopron vármegye határai a 16. század közepén is azonosak voltak a későbbiekkel, nyugati és északnyugati szegélye azonban 1491-től mintegy másfél századra a császár zálogbirtokaként Alsó-Ausztriához tartozott. A járások kialakulása korszakunkban még nem fejeződött be. Külön közigazgatási területként, amelynek szolgabírája is volt, a Rábaközt ismerték el, amelyet Rábaszigetként is emlegettek. A 17. század első évtizedeiben már megkülönböztették a Rábán inneni és a Rábán túli alsó és felső járásokat. A 18. századra a vármegyének már öt járása volt, a soproni alsó és felső, a rábaközi alsó és felső, és a répcemelléki. A már említett zálogterületekhez tartozott, tehát kívül esett a vármegye igazgatási körén több mint 60 helység a kismartoni, fraknói, locsmándi, szarvkői, kaboldi dominiumok fennhatósága alatt. Rajtuk kívül közigazgatási és bíráskodási tekintetben is nagy önállósággal bírtak a főnemesi uradalmak. Közülük a legnagyobb a Nádasdyak kezén volt. Őket követték az 1549-es összeírás tanúsága szerint Sopron városa, Teuffel Erasmus, a Weisspriacherek, az enyingi Török család, később, a 17. század folyamán egyre gyarapodva az Eszterházyak. A megye birtokos társadalmát a 16. század közepén Maksay Ferenc vázolta fel kitűnő tanulmányában. A nemesi vármegye működésének, tevékenységének megismerhetősége szorosan összefügg az írásbeliség térhódításával. Az ügyintézésben a szóbeliségnek a 17. századig jelentős szerepe volt. Emellett a köziratok állandó őrzőhely hiányában gyakran a vezető tisztviselők családi leveles ládáiba vándoroltak, rosszabb esetben megsemmisültek. A közgyűlési és törvényszéki bejegyzések sora, a jegyzőkönyvezés a 16. század derekától indult meg, kezdetben nagyon alkalomszerűen, hiányosan. Sopron vármegye első jegyzőkönyve 1579 január 12-i dátummal kezdődik. Ezt követően vezetése folyamatosnak mondható, a bejegyzések többsége törvényszéki eseményeket rögzít. A közgyűléseket általában Szentmiklóson, néha Újkéren és Csepregen tartották, a sedriákat felváltva Újkéren és Németiben. Közgyűlést a főispán, az alispán, egyes esetekben maga a congregatio is összehívhatott. A törvényszékek pontos idejét a szokásjog figyelembevételével maga a nemesi gyülekezet határozta meg. A kihirdetést a tárgypontok felsorolásával a szolgabírák és esküdtjeik végezték. A tisztviselők számára a részvétel kötelező volt. Az alispán, vagy a jegyző távollétét általában külön is jelezték, indokolták. A közgyűléseken tárgyalt ügyek meghatározott sorrrendben kerültek napirendre. Elsőként a királytól, nádortól, főispántól érkezett parancsok, leiratok . Ezt követték a megye egészét érintő ügyek, az adókivetés, ingyenmunka, nemesi felkelés.