Tóth Péter: Sopron vármegye közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái I. 1579-1589. (Sopron, 1994)

Bevezetés (Tóth Péter)

a közömbös "megyegyűlés" meghatározást alkalmaztuk: zárójelet olyankor használva, ha a gyűlés ténye maga is következtetésünk eredménye. Ami a jegyzőkönyv anyagának a feldolgozását illeti, munkánk során a Művelődési Minisztérium közgyűjteményi Főosztályának Levéltári Osztálya által kiadott szabályzatok (Munkautasítás a feudális kori megyei és városi testületi jegyzőkönyvek 1711 végéig terjedő részének a regesztázásához, illetve az 1711 végéig terjedő vármegyei és városi jegyzőkönyvek regesztáinak kiadási szabályzata) szellemében jártunk el. Eszerint 1. megállapítottuk — és részben rekonstruáltuk, illetve a jegyzőkönyv lapjainak a sorrendjéhez képest kijavítottuk — az egyes gyűlések időrendjét. Problémát okozott, hogy éppen a feldolgozott időszakra esik a Gergely-féle naptárreform (1582) bevezetése. Mégis biztosak lehetünk azonban abban, hogy a jegyzők végig a régi naptárt használták: s nem csak azért, mert 1584-ben közgyűlési határozat is szól arról, hogy országgyűlési törvény nélkül nem lehet az új naptárt bevezetni (lásd a 662.számú regesztát), hanem azért is, mert ez derül ki a keltezési módból; így például 1588-ban november 18-a csak a régi naptár szerint eshetett hétfői napra, márpedig az újkéri törvényszéki üléseket rendszeresen hétfőn tartották. 2. Ezután minden egyes bejegyzésről bő — olykor fordítással egyenértékű — tartalmi kivonatot, azaz regesztát készítettünk, amely minden esetben tartalmazza a bejegyzésben előforduló személyneveket és helyneveket, illetve azokat a tárgyakat, amelyek bármely tudományterület szempontjából érdekesek lehetnek. A regeszták megfogalmazásával a szöveg hangulatát is megkíséreltük érzékeltetni. 3. Nem készítetünk önálló regesztákat a gyűlések fajtáját, helyét és időpontját közlő bejegyzésekről, hanem ezeket a fentebb ismertetett módon kezelve az egyes gyűlések anyagának az elválasztására használtuk fel. 4. A szövegben előforduló hely- és személyneveknek az eredeti írásmódját zárójelben adjuk meg az illető név után, kivéve, ha az eredeti betűről-betűre megegyezik — ezt jelenti tehát a zárójeles alak hiánya. Nyomdatechnikai okokból azonban a mellékjeles betűket (amilyen a két pontos y, vagy az e caudata) nem tudtuk megtartani; helyettük az alapbetűket alkalmaztuk. 5. Ami az írásjeleket illeti, a szögletes zárójelet a hiányzó és a kikövetkeztetett szövegek jelölésére, a gömbölyű zárójelet pedig a magyarázatra és az eredeti alakok közlésére használtuk, ide értve a dátumokat is.(!) jellel a jegyzők következetlenségére vagy tévedésére, (?) jellel pedig az olvasati vagy tartalmi bizonytalanságra hívtuk fel a figyelmet. Idézőjelet akkor használtunk, amikor a bejegyzés szereplője mintegy megszólalt. 6. Rövidítéseket csak a keltezések eredeti alakjának a közlésekor használtunk; ezek a következőek: a. - ante S. = Sabbatho p. = post fest. = festő vagy festum D. = Dominica f. = feria 7. A gyűlések időrendjébe szedett regeszták sorszáma mellett zárójelben megadtuk a kötet és az oldal számát is, ahol a bejegyzés olvasható.