Dominkovits Péter: Adalékok és források a soproni evangélikus városvezető és szellemi elit 17 - 18. századi társadalomtörténeti kutatásához, végrendeletek (Sopron, 2018)
Dominkovits Péter-D. Szakács Anita: Adatok és szempontok a 16-18. századi soproni evangélikus városvezető és szellemi elit történetének kutatásához, végrendeletek
kus feltárásával a Jakob Egerer evangélikus lelkészt körülvevő tárgyi világba pillanthatunk be (1619). Minthogy evangélikus felekezetű egyházi személyekről van szó, az ő körükben is gyakran találkozhatunk férj és hitvese közös hagyatéki és vagyonleltárával, amilyen pl. Joachim Unger és hitvese Magdalena utolsó rendelése. Ezt a kettősséget a fennmaradt soproni végrendelet anyagban gyakori végrendelet típus kortársi elnevezése jól illusztrálja: duplicis donatio causa mortis. Az egyházközösség szellemi, lelki vezetői mellett a helyi evangélikus szellemi elitet legjobban a helyi evangélikus gimnáziumhoz kötődő rektorok, tanárok sora reprezentálja. Az 1557-es alapítású evangélikus gimnázium működésében és fenntartásában a 17/18. század fordulóján jelentős változások történtek. A Wittenbergben tanult Fridelius János rektorsága idején (1682-1712) az iskola a város fenntartásából az evangélikus konvent fenntartása alá került. Ezzel a lépéssel az oktatási intézmény a hazai pietizmus és korai felvilágosodás eszmerendszerének egyik hazai fellegvára lett. A következő iskolavezető, a soproni jegyző fiaként Wittenbergben tanult, fiatal kora ellenére a Jénai Tudós Társaság tagjává választott, Deccard János Kristóf lett. Időszakában elmélyült a természettudományos tárgyak helyi oktatása. Maga a tudós tanár az ugyancsak soproni születésű, a jénai egyetemen végzett, 1721-ben orvosdoktori képesítést szerzett Leow Károly Frigyessel közösen 1740-re összeállította Sopron és környéke, a Soproni hegység és a Fertő vidékének flóráját és faunáját leíró Flora Soproniensis kötetét, ami Carolus Clusius 16. századi növényleírásait követően már nem 359, hanem 1098 db növény leírását, ábráját tartalmazta. Ez az európai horizontú szellemi közeg határozta meg és befolyásolta a 17-18. századi soproni evangélikus értelmiség mozgástereit és lehetőségeit. A helyi evangélikus lyceum jó nevű, európai horizontú vezetői, oktatói közül egyértelműen kiemelkedik a Trencsén vármegyei Vágbesztercén született (1690. április 9.) Hajnóczy Dániel, aki 1715-ben a Wittenbergi egyetemen bölcseletet és teológiát tanult. Hazatérve a 18. század első felében a soproni lyceum prorektora, conrektora, majd 1740-1747 között rektora lett. Az oktatásban Bél Mátyás tanításait vette át és alkalmazta a soproni lyceumban. Személyesen is kapcsolatban állt kora kiemelkedő tudósával, sőt az ő nevéhez kötődik Bél nagy müvének, a Notitia soproni és Sopron vármegyei kötetének a javítása. Miképpen ezt napjaink filológiája megállapította, Hajnóczy nem csak egyszerűen javította, avagy kiegészítette a néki megküldött kéziratot, de valójában korábbi munkáira építve már 1743-ban egy külön kéziratot alkotott. A modern filológia eredményei szerint Hajnóczy egyrészt alkotó módon felhasználta elődei nyomtatásban megjelent, kéziratban áthagyományozódott munkáit is. Érdemes kiemelni, hogy a Kramer családról szóló munkája esetében az élettörténet bemutatását széles család- és társadalomtörténeti narratioba helyezte el. Kitért a 16-17. század fordulóján élt, a Bocskai időszakban a városért tevékenykedő elődei és a kortársak kutatási eredményeire, aktuális beszédei elkészítése során felhasználta hivatali előde, Fridelius János munkáit,39 illetve Dobner Sebestyén polgármester fia, Dobner Ábrahám Egyed levéltári forrásokat felhasználó ünnepi beszédeit. A soproni evangélikus elit 39 Frideliusra és munkásságára: Németh Sámuel: Fridelius János. In: Soproni Szemle 5. (1941) 238-239. p. 35
