Csorba László: „Magyarország csillaga" Széchenyi István - 225 éve született a sopronnyéki kerület '48-as képviselője. Rövid pályakép (Sopron, 2017)
Politikai magány
87. Apponyi György gukat megkülönböztetve, 1841-ben a Világ hasábjain bontottak zászlót az ifjú konzervatívok, akik elfogadták ugyan a polgári átalakulás érvényesítésének elkerülhetetlenségét, de csak oly mértékig, amíg nem sérti a születési kiváltságrendszer továbbélését. Dessewffy Aurél, az öccse, Emil, Apponyi György, Széchen Antal, Sztáray Albert, Babarczy Antal, Zsedényi Ede és társaik azonban jól tudták, hogy egy ilyen célt nem lehetett politikai jelszóvá emelni az 1840- es évek Magyarországán. „Fedőnévnek” ehelyett a „fontolva haladók” kifejezést választották, ám konkrét javaslataik összegezése félreérthetetlenül a fenti summázatra vezet. Mivel e koncepcióhoz az „irányított” birodalmi modernizáció Metternich-féle koncepciója állt a legközelebb, a gyakorlatban a reformkori konzervativizmus egyértelmű kormánypártiságot jelentett, annak hátrányával, hogy emiatt nélkülöznie kellett a kor politikai nyelvezetében és érzelemvilágában ekkoriban már központi szerepet játszó nemzeti elemet. Nem akadt ugyanis olyan számottevő csoport a korabeli társadalmi nyilvánosságban, amellyel el lehetett volna hitetni, hogy az immár emberöltőnyi ideje uralkodó kancellár politikája nemhogy szolgálná, de akárcsak a legcsekélyebb mértékben is respektálná Magyarország valódi érdekeit. A reformteendőkről folyó vita két mérvadó pólusa - liberálisok (magyarul: szabadelvűek) és „fontolva haladók” - között próbálkozott az évtized során több ízben is Széchenyi István egy középpárt létrehozásával, de a „becsületes progresszizmus” any- nyi követőt sem vonzott, hogy legalább egy ennek népszerűsítésére alapítandó hírlap szerzőgárdáját ki tudta volna állítani belőlük. Eközben pedig - a lényegi kérdésekre koncentrálva - tovább gördült Széchenyi és Kossuth vitája is. E vita ugyanis már ki88. Széchen Antal 70
