Csorba László: „Magyarország csillaga" Széchenyi István - 225 éve született a sopronnyéki kerület '48-as képviselője. Rövid pályakép (Sopron, 2017)
Politikai magány
Politikai magány törése pillanatában sem csupán érvek harca volt, hanem két generáció, két társadalmi csoport, két eltérő lelkialkat, gondolkodásmód, mentalitás összecsapása is. Emiatt amennyira elkerülhetetlen volt az újabb és megint újabb összevitatkozás, épp annyira látható utólag a problémák „megoldhatatlansága”, mivelhogy az ellenfelek természetesen eleve előítéletes keretben látták egymást, így minden szó, érv, gesztus csak annyiban és úgy hatott, ahogyan átfért a prekoncepció rácsain. Ok nem is tudták meggyőzni egymást, de azért létezett a vitának egy viszonylag objektívebb szintje is: a felvetett kérdések elhelyezkedése a reformokért vívott harc korabeli állapotában. Ennek alapján ítél ma úgy a történettudomány, hogy 1842 őszén tartott nevezetes akadémiai beszédében a gróf, amikor az erőszakos magyarosítás bűnét olvasta az ellenzék „fő hevesei” fejére, két ok miatt is méltatlanul járt el. Egyfelől a nemzetiségek mozgalmait pusztán a magyar nemzeti törekvések ellenhatásaként láttatta, így a teljes felelősséget egy olyan jelenség miatt varrta az ellenzék nyakába, amely ugyanakkor a magyar politikai élet egészének hibája volt. Másfelől ő maga sem tudott jobb alternatívát ajánlani, mint az „egyéni szabadság- jogokért cserébe asszimiláció” álláspontja, csupán, elvileg vitathatatlanul, az erőszakolás mérséklését ajánlotta - azt azonban már igaztalanul mellőzve, hogy a Pesti Hírlap is pontosan ugyanezt az álláspontot képviselte! Magáért beszél a tény, hogy amikor Kossuth 1842 nyarán azt javasolta, hogy a magyarság önvédelme érdekében ugyan, de Horvátország teljes közigazgatása és törvényhozása váljon el Magyarországtól (miáltal éppen az az ürügy szűnt volna meg, amellyel nyolc esztendő múlva horvátok tízezrei siettek Josip Jellacic altábornagy zászlai alá!), akkor Széchenyi arról írt, hogy vannak 71 89. Dessewffy Aurél 90. Dessewffy Emil
