Csorba László: „Magyarország csillaga" Széchenyi István - 225 éve született a sopronnyéki kerület '48-as képviselője. Rövid pályakép (Sopron, 2017)
Politikai magány
Politikai magány Mivel az igazi liberális az elvont ember ideáljából indul ki, természetesen hisz az emberiség örök perfektibilitásában, és minden abszolutizmus és kiváltságrendszer ellen harcol, mivel azok nem velünk születtek, hanem igazságtalan hatalmi manipulációk eredményei. Az embereket ugyanakkor képesség és szorgalom szempontjából külön- bözőeknek tekinti, olyannyira, hogy e tulajdonságoknak a közösség javára történő, versenyszerű kibontakoztatása érdekében, elvileg csak a formális jogegyenlőséget, a jogi esélyek egyenlőségét fogadja el. Korai formájában, kialakulásakor épp ezért nem is foglalkozott azzal, hogy vajon minden ember ugyanúgy képes-e élni ezzel az eséllyel (mivelhogy ekkoriban még nem számított szociológiai evidenciának az a tény, hogy a társadalmi különbségek áthidalására tömegméretekben nem elegendő a tehetség és az iparkodás). Később ez utóbbira való érzékenységet nevezték el politikai demokratizmusnak, míg az alapelveknek és a megvalósítás módszereinek az adott kiindulási alapról elérhető, elméleti végpontjáig törekvőket hívták radikálisoknak. (így pl. már liberálisnak nevezhető az, aki a születési előjogok helyett népképviseleti parlamentet szeretne, mégha magas cenzussal is, de demokratának csak az minősülhet, aki az általános választójog híve; mi több, ezen belül a múlt században már radikálisnak vették azt, aki ebbe az „általánosába a nőket is beleértette. A módszereket illetően pl. liberálisnak számított az, aki az adott hely és idő legális politikai fórumain fel mert lépni a kiváltságok eltörléséért, míg radikálisnak az, aki ugyanezért a célért a forradalmi erőszaktól sem riad vissza.) Kétféle konzervativizmus is igyekezett versenybe szállni a liberális politikai szemléletvilággal a reformkori Magyarországon. Egyfelől a rendi kiváltságőrzés híveit nevezték így, akiknek a feudális múlthoz, a teljes mozdulatlansághoz ragaszkodását hovatovább Bécsben is mind reménytelenebb stratégiának tartották. Ezen „ókonzervatívoktól” ma1»1>та:\ Szombaton. l№ 1841. Januar a-Jiái; VAJDA I*. Szcrkcsztőiárs. Szerkesztő Tulajdonos. ÜOilSOS US. A világ- új évi szózata. Ifáznák ezredes állományban egyik legifjabb mozdiliiiány kepen lep eb* Világunk* félénken: váljon Jelend e méltánylást a szeretett nemzet részérül, szerényen: nem bízva el magát sem anyagi, sem szellemi tiilnyomő.ságbnn, de szent el- *Z áll ássál: mindent elkövetni, hogy a kornak Ilii műszere lo- 'ycn. j.nalva a j.it, elintve a roszlnl, s magába szemelve, mint jyöjtu tükör, minden haladási elemet. \ Hágunk színpadnak tekinti a földiekét, mellyen egy iagy dráma jálszalik: az emberi faj fölszabadítása, anyagi cs •zţdloui tekintetben, Ms világunk egy est vének tekinti’a nagy dót, nielJy egy szilibe gyöjt össze bennünket, liogv ott fajunk Iróniáját nézzük, mellyben nemzetek a cselekvő személyek s a nlvonási szakaszok évezredek. Л szerző pedig e drámát nem dk-ilá szomoriijátéknaк, liánéin szándéka volt, hogy sok escl- rzövények. sok szenvedés, meghanyás és kísértés után jnkimenc- elő legyen. Azonban még lalám csak középig baladt elő a áték s mi jokor érkezünk nézéséhez s taláni itt ott némi sükeirel terjeszteni szeretett hazánk ügyeire, közvetlenül társalkodó! •» '»iveitekkel, é.s közvetve derűt vezetgetni a kuny hók fölé. Világunk örvendve szólalni jő királyunk atyai kegyeirid, szilárd kormányunk bides rendeléseit kieiíieluiidi, a nemzet vágyainak, öröme s aggodalmainak hű szónoka, a népnek pedig legmelegebb keblű barátja leend, óhajtva hogy .Írók élierség lepje meg fiiját és szemei az érdekek visgálata elölt soha be no liuiiyódjanak. a megi.yngliatiis idejét pedig csak akkor v élendje megérkezettnek, midőn kedvekéinek az áldás olajágát bemutathatja s a győzedelmes ig.-rzs.-ig szent oltárán öi-Oináldozatol gvnjtlial meg. A dolgokat leginkább összehasonlítás lio/za világosságba. Kzon ludniiiásbul indulva ki, az egész földtekét ligvelet alá veszi vitásunk s a hol я a mennyire lehel és szükséges, a pár vonali előállitandja. Hol pedig" ez meg nem történik , ott ulölegcscn figyelmeztetjük olvasóinkat, hogy a különben is kedves munkát fejezzék bo magok, átkivánva a jókat minden felniről hozzánk, a roszaţ jiedig kikiváma közülünk t kiva óságaikra 86. Világ című folyóirat (1841-1844) címoldala, 1841. január 2. 69
