Csorba László: „Magyarország csillaga" Széchenyi István - 225 éve született a sopronnyéki kerület '48-as képviselője. Rövid pályakép (Sopron, 2017)
A "nemzet napszámosa" és a "legnagyobb magyar"
A röpiratot olvasó kortársak természetesen pontosan ismerték a két politikus közötti feszültséget, sőt, talán azt is megérezték, hogy a pesti megyegyűlésen elmondott beszéddel immár a reformerek új nemzedéke, az 1840-es évek programadói jelentkeztek be a politikai arénába. Ez azonban az elnevezés terjedésében nem okozott fennakadást. A közvélemény boldogan örült az alkalomnak, hogy lelkesedhet Széchenyiért, és hamar kikopott az emlékezetből a beszéd konkrét kontextusa. Aki csak hallotta a díszítő és elismerő jelzős szerkezetet, úgy vélte, Kossuth éppen azt fogalmazta meg, amit Széchenyiről mindnyájan gondoltak és elismételve most ki is mondtak. És az elnevezés elindult máig töretlenül hódító útjára. Miért kritizálta az 1841 januárjában induló Pesti Hírlap cikkeit Széchenyi? Mivel a szerkesztőt „jakobinusnak” hitte, meg „kellett” találnia, hol a probléma. A lapban tárgyalt kérdésekben és elvekben nemigen, hiszen ezek javát ő pendítette meg elsőként, de a tárgyalás módjával, „modorával” annál több a baj... Abban húzódik végig a tán akaratlan, de annál veszélyesebb parasztlázítás forradalmi „veres fonala”! Eszerint Kossuth az ész kapacitálása helyett a szív izgatásával operál, a tulajdonosok és a vagyontalanok osztályháborúját szítja „minden birtoknak, minden felsőbbségnek gyanúba hozása, gyűlöletessé tétele révén”, az arisztokrácia szemébe vágva a riasztó jelszót: „veletek, általatok, ha nektek tetszik, nélkületek, sőt ellenetek, ha kell”. Ez a mondat harsonaszóként 55 69. Széchenyi Bécs felé húzza, Kossuth visszatartja a magyar szamarat (korabeli karikatúra)
