Csorba László: „Magyarország csillaga" Széchenyi István - 225 éve született a sopronnyéki kerület '48-as képviselője. Rövid pályakép (Sopron, 2017)

A "nemzet napszámosa" és a "legnagyobb magyar"

Vasárnap

»4.

PESTI HÍRLAP.

fc? Előfizetési felhívás a „Pe»ti Hírlapra-**

Megjelennek e lapok hetenként hatszor. Előfizetési ára félévre Budapesten házhozhordással boriték nélkül 6ft30kr. a kiadrt-hivatalból elhordva 6 ft. postán hetenként 6-szor küldve 8 ft, kevesebbszer küldve 7Jt 12 kr pengőben. — Előfizethetni a Pesti Hírlap kiadóhivatalában (szabadsajtó-utcza, szabadsajtó udvar 583. sz. a. földszint) és minden postahivatalnál. Länderer és Heckenast,

a Pesti Hírlap kiadó-tulajdonosai. ;

f

HIVATALOS

70. Pesti Hírlap (részlet a címoldalból, 1848. június 4.)

visszhangzott Széchényi agyában: úgy vélte, igazolja Kossuthtal kapcsolatos régi félelmeit. Ám ezek az aggodalmak - ma már egyre szélesebb kutatói egyetértés erősíti - elsősorban a gróf belső világának feszültségeiből táplálkoztak, a korabeli valóságban nincs tényleges tárgyi alapjuk. Kossuth nem volt radikális izgató, hanem „egyszerű” mérsékelt reformpolitikus, a liberális derékhad mozgatója, akit ezért vett védelmébe a korabeli reformellenzék jóformán minden kitűnősége Deák Ferenctől kezdve Eötvös Józsefen és Vörösmarty Mihályon át Wesselényi Miklósig.

De a lapszerkesztő megfelelt a maga nevében is, nemcsak az ész és szív stílus-alternatívájának tévedését mutatva ki, de méginkább annak abszurdumát, hogy bárki korábbi érdemeire, tekintélyére hivatkozva korlátozni próbálja a reformteendőkről folytatott nyilvános eszmecserét. A Pesti Hírlapban bizonyára sok a hiba, de ha az alapelvekkel - mint írja -, Széchenyi is egyetért, akkor nem támadnia kellene, hanem baráti tanáccsal segítenie a lapot. A közvéleményt nem a tekintély irányítja, hanem csakis olyan valaki, aki „ollyakat tesz és tanít, a miket jóknak ismerünk el; sőt ha kisebb dolgokban tévedni véljük is [egyértelmű a célzás a grófra], valameddig irányban czélban nem különbözik, a közbizodalom övé marad” - vallotta mai tudásunkkal is összhangban Kossuth. „De legyen akárki bár - emelte fel hangját, immár nyilvánosság és politikai vezérszerep demokratikus kapcsolatrendszerére utalva -, aki vak hódolatot követelve, a közvéleményt eszméletlen játékköveknek tekintené; vagy ha ezt nem, olly útnak indulna, mellyet a közértelmesség helyben nem hagy, az a vezéri levelét önmaga szakítná szét.”

A vita visszhangja egyértelműen Kossuthnak kedvezett, de Széchenyi már nem volt abban a helyzetben, hogy belássa ellenfele igazát. Egyre súlyosabb belső egyensúly- zavarait, hangulat- és indítékvilágának mind kórosabb érzékenységét ugyanis jelentős mértékben a magára vett közéleti szerep morális kényszerével - a nemzet felemelésére indított egyszemélyes romantikus vállalkozás fikciójával - próbálta egyensúlyban tartani. Ám a negyvenes évek új nemzedéke, Kossuth és társai - a tartalmi eltérések mellett, egyben saját hangjukat keresve, új mondanivalójukat próbálgatva - bírálatukkal

56