Dominkovits Péter: Második telekkönyv 1554-1580 (Sopron, 2015)

A Második telekkönyv

véljük, hogy az ún. soproni első és második telekkönyv adatfelvételeit, funkcióját tekintve is eltér a későbbi Thirring Gusztáv által felhasznált teleknyilvántartásoktól, e két korai forrás inkább a városi magisztrátus hiteleshely funkciójával van összefüggésben, azaz a városi ingadanok adásvétele a városi magisztrátus előtt a városi jegyző írásba foglalásával történt meg. A városi magisztrátusok ezen funkcióját, a szokásjogot írásba foglaló Verbőczi István Hármaskönyve is rögzítette. A sűrű hiteleshely hálózattal rendelkező nyugat-dunántúli térségből sem a vasvári társaskáptalanból, sem a csornai premontrei prépostság által működtetett konventből jelenleg nem ismert a tárgyidőszakból ilyen jellegű városi, avagy mezővárosi ingadanfelvallás, ilyen típusú városi, avagy mezővárosi ingadanfelvallás csak Győr várost érintve a győri székeskáptalanból maradt fenn.14

Az által, hogy az Erstes Grundbuch bejegyzéseihez hasonló szerkezetűek a második telekkönyv bejegyzései is, e tényt nem csak a városi kancellária hivatalszerű működésében kell keresni, hanem abban az egyedi, szubjektív tényben is, hogy mindkét városkönyv elkészítése ugyanazon városi jegyző, Gregor Gaispitz notarius nevéhez fűződik, ugyanis ő zárta le az elsőt, és nyitotta meg a második telekkönyvet.

A nemesi származású Gregor Gaspitz Sopron 16. századi jegyzői sorából az a személy, aki az első és a második telekkönyvet személyében összekötötte, ez a személyes kapcsolat a két telekkönyv bejegyzéseinek szerkezeti hasonlóságait is kellően indokolja. A nemesi származású Gregor Gaspitz feleségével, Barbarával a Kovácsszeren lakott, jegyzői hivatalát 1552-től látta el, az 1560-as években feleségével a tárgyidő- szak jelentős birtokszerzői sorába tartozott. Közmegelégedéssel viselt jegyzői hivatalát követően 1565-ben a belső tanács tagja lett, 1571-ben végrendelkezett. Vagyonszerzéséről e telekkönyv is részadatokat közöl (ld. telekkönyv nr. 157., 195., 207.). Őt a város jegyzői hivatalában az a Wittenbergben iskolázódott, 1555/1556-ban Melanchton tanítvány Wirth Mihály követte, aki jó kapcsolatban állt a vármegyével, illetve a Magyar Kamara számára készült egykorú adóösszeírásokat is ő készítette el. Wirth Mihály a 16. századi városi jegyzők közül az első volt, aki magát határozottan az evangélikus hit követőjének vallotta. A második telekkönyv tárgyidőszakának utolsó jegyzője Georg Nussbaum volt, aki 1569-től két évtizeden keresztül 1589-ig viselte e hivatalt, 1580-ban őt is a belső tanács tagságába választották. A 16/17. századforduló jegyzője Sebastian Dobner volt, aki 1589-1604 között viselte e hivatalt tőle bejegyzés forrásunkban nem található. A város német hivatali írásbeliségének köszönhető, hogy a polgárok nevei mind a telekkönyvben, mind a tanácsülési jegyzőkönyvben német nyelvi alakban tűnnek fel, pedig egy tüzetesebb analízis arra mutat, azok egyaránt takarnak magyar, német és horvát lakosokat.15 Mindkét telekkönyv

14 Minderről ld. Béli 2014, passim. Győri Egyházmegyei Levéltár, Győri Székeskáptalan Hiteleshelyi Levéltára, felvallási jegyzőkönyvek, 1. köt., passim.

15 Hasonló megfigyelést tett a városi kancelláriai gyakorlatra Kőszeg esetében Bariska István is egy sajnos nem publikált előadásában. A térséget, így Sopron környékét, jobbágyfalvait is érintő 16. századi horvát migrációra, Breu, Josef, kézikönyve, valamint Felix Tobler, Miljenko Pandzic, Géza Pálffy forráskiadványa napjainkig meg8