Dominkovits Péter: Második telekkönyv 1554-1580 (Sopron, 2015)
A Második telekkönyv
esetében az ingatlan adásvételek bevallásánál a forrást vezető városi jegyző kettős datálást alkalmazott, azaz a dátumot többnyire betűvel, kisebb részben rövidített arab, avagy római számokkal is kiírta, valamint az év, hónap, nap, időpontok szöveges megadásával is datált, de e mellett az antik hagyományokat folytatva a datációhoz felhasználta Sopron város méltóságsorát is, így az év, hónap, nap rögzítése mellett a két városvezető, a polgármester és a városbíró nevének megadásával is datált, bár ez utóbbit nem következetesen tette meg. Ennek ellenére is a soproni telekkönyvek a soproni városvezető tisztségviselők archontológiájának egyik legfontosabb forrásaivá is váltak a tárgyidőszakból. Érdemes megjegyezni, hogy az 1560-as években következetesen megváltozott a két városvezető tisztségének a megnevezése, így a polgármestert a magister civium megnevezés helyett a consul tisztségnévvel, míg a bírót a korban általános judex terminus helyett, pedig a praetor hivatalviselő névvel illették, nem túlzás e fogalomhasználat változások mögött egyfajta tudatos antikizálást látni, aminek konkrét helyi okai még a hipotézis megfogalmazása szintjén is további kutatásra, feldolgozásra várnak. A város polgármestereit és bíráit a tárgyidőszakban Goda Károly említett kéziratos disszertációja már részletesen feldolgozta, így annak közlésétől itt eltekintünk16. A telekkönyvbe nem csak Sopron város bel- és külterületi ingatlanjainak adásvételeit jegyezték fel, hanem a 8 jobbágyfalvat birtokló városi földesuraság, a városuradalom jobbágyfalvaiban végbement ingatlan adásvételeket is itt rögzítették, így pl. Ágfalva/Agendorff nr.18., Balf/Wolf nr. 149., 157., Bánfalva/ Sanndt Wolfgang/Wandorff, nr. 5., 15. külterületi ingatlan adásvételei is megjelennek e forrásban, miképpen a birtokosok oldaláról, a környező alsó-ausztriai települések közül elsősorban Bécsújhely/Neustat/Wiener Neustadt polgárainak soproni birtoklásairól is információkat kaphatunk, (pl. nr. 126., 147., 160.,), de a domináns Bécsújhely mellett még pl. Bruck/Brugg an der Leitha-i polgárral és bécsi külbirtokosokkal is találkozhatunk (nr. 182.) és nem kizárhatóan egykori budai menekültet tudhatunk be Chistoph Offner személyében, míg az említett bécsieket Mathes Weniger avagy Blasius Grosmayr személyében azonosíthatjuk be (nr. 178., 215.). A városi ingadan- nal rendelkező birtokosok sorában a térség birtokos arisztokráciájának oly képviselője is megjelenik mint Oláh Hona (1564, nr. 211.). A város borkereskedelemben betöltött szerepén kívül a város térségi, regionális kereskedelmi szerepköréhez ad információkat a pápai kereskedő polgárok ingatlan birtoklása, avagy pl. a városi elitbe tartozó aranyműves, Papay Imre személyére (1563, nr. 214.) vonatkozó szórvány adat, illetőleg a feltehetően Győr elfoglalását követően a hódolt Rábaközből Pápára menekült Szily János személyére vonatkozó bejegyzés is, amely a térség lakosságának tárgyidőszakbeli migrációját jelzi. A telekkönyv adatai is felerősítik Sopron város asylum jellegét, azaz a fallal megerősített régiókat összekötő határváros menedéket jelentett a Magyar Királyság nemességének, városi, mezővárosi polgárságának is. határozó. Ausgewählte Dokumente zur kroatischeMigration auf dem West-Ungarischen Gebiet aus dem 16-ten Jahrhundert, Eisenstadt, 1999. 16 1. Goda, 2011. passim. 9
