Dominkovits Péter: Második telekkönyv 1554-1580 (Sopron, 2015)
A Második telekkönyv
A Második telekkönyv / Das zweyte Grundbuch Sopron város második telekkönyve a kora újkori városkönyvek egyike, amely mind a bejegyzések szerkezetében, információ tartalmában, mind pedig az azt vezető városi jegyző személyében a szerves és közveden folytatása a megelőző, az ún. első telekkönyvnek, az Erstes Grundbuchnak1 A forrás egy 24x35x9cm nagyságú kora újkori városi könyv, amelynek könyvkötése még feldolgozásra vár. E forrás Sopron város hivatali írásbeliségének abból az időszakából származik, amikor a város írásbeliségében, a városi kancellária működésében már nem az egyes olykor vegyes tartalmú városi könyvek, hanem, immáron a tematikus városi könyvsorozatok domináltak, mint pl. a tanácsülési jegyzőkönyvek/1533-tól induló sorozata, avagy a kamarási számadáskönyvek 1529-től kezdődő, a város kiadásait és bevételeit a 17. századig némileg módosuló, de alapvetően döntően állandósult rovatszerkezetben évenként rögzítő folyamatos sorozatai, avagy az időszakunkra sajnos csak töredékesen fennmaradt polgárkönyvek kötetei.2 Magát a forrástípust az osztrák történetírás kézikönyve az önkormányzatiság, a kommunális autonómia forrásaiként tartja számon,3 ahogy ezt a típusú helyhatósági jogot Verbőczi István Hármaskönyve is elismerte (8. cím l-3.§.), miképpen az azt folyamatosan vezető városi jegyzők is telekkönyvnek, Grundbuchnak nevezték e városi könyvet. Bár ez a két 15—16. századi városi könyv (az első és a második telekkönyv) meghatározó bejegyzéseivel alapvető információkat adnak Sopron város késő középkori, kora újkori topográfiájához,4 azonban ezek a könyvek még sem a 18. századi telekkönyvek korai előzményei,5 azaz e források nem a város egészének, vagy egyes részeinek az egy időmetszetben történt ingatianfelmérését nyújtják, hanem a bel-és külterületi ingatlanok változásait, azaz valójában a kül- és belterületi ingatlanok adásvételeit rögzítik, azaz az ingatlanforgalom adatolásával az ingatlanok pontos beazonosítását minden esetben az ingatlantulajdonosok megnevezésével indítják, a lokalizálást a legprecízebb behatárolással igyekszik a forrás megadni, mind a kül- és a belterületi ingatlanok esetében következetesen megadja a szomszédokat, ahogy a külterületek esetében a dűlőneveket, a művelési ágat, miképpen a belterületek esetében a szomszédolás mellett az utcaneveket is közli, mindezek révén a szomszédolás segítségével és módszertanával a művészettörténész Dávid Yerenc vizsgálta ezeket a forrásokat és dolgozta fel ezeket 1 Az első telekkönyv közzéadását /ld., MOLLAY, Sopron, 1993., Sopron Város Történeti Forrásai. A sorozat 1. kötet. A forrás jelzete, Magyar Nemzeti Levéltár/MNL Győr-Moson-Sopron Megye Soproni Levéltára, Sopron Város Levéltára/SVL., Lad. IX. et J. Nr. 2. 2 A soproni történetírás gyakorlata szerint a kötéstábla elemzése a jövő feladata. 3 KNITTLER, 2004., 386., Alsó-Ausztria városaira lm. KNITTLER, Herbert, Waldvirder Städte in der Frühen Neuzeit, illetve Thomas Winkelbauer tanulmányai. (Winkelbauer: Wir die armen Untertanen Euer Gnaden. In: Zwischen Herren und Ackersleuten. Bürgerliches Leben im Waldvirtel 1500-1700, Horn., 1990., S.20-37., 37-66.) 4 A várostopográfiában feldolgozta mindkét telekkönyv adatait Dávid Ferenc, 2012. Szende Katalin főszerkesztésével 2010-ben jelent meg a Magyar városadaszok legelső Sopront bemutató kötete. 5 Belvárosi telekkönyvet, házösszeírást publikálta HÁZI, 1965. 5
