Forradalmak sodrában; A Tanácsköztársaság Sopronban és Sopron vármegyében a kortársak szemével (1920-1921) (Sopron, 2014)
II. Jelentések - A. Hadügy
Források pontként szolgálhattak volna [a] jövőre vonatkozólag. így mindenki saját énjére és erkölcsi erejére volt hagyatva. Ez [!] erkölcsi erő a tisztikar zömében oly nagy volt, hogy, dacára annak, hogy mindenki magára volt hagyatva, s ha végső szükségkép kényszerülve is volt a vöröshadseregben szolgálni, e szolgálatot soha a kommune előnyére, hanem néha tán életének kockáztatásával csakis annak hátrányára végezte. A tisztikar szerepe az ú. n. tanácsuralom alatt különböző volt. A tisztikar egy része automatice a toborzott hadseregből beosztásban maradva, anyagi vagy családi körülmények folytán, vagy parancsra, a vörös hadsereg kötelékébe átlépni kénytelen volt. A Hadügyi Népbiztosság rendelete egyébbként [!] a tényleges tisztikart, szolgálati beosztásának megváltoztatása nélkül, egyszerűen bekényszerítette a vörös hadseregbe. A tisztikar egy másik része polgári alkalmazást keresve, gondolta megélhetését biztosítani; egy része pedig szolgálatot nem teljesített, hanem ki szabadság, ki betegség ürügye alatt bújt ki a szolgálat alól. A tisztikar egy része pedig mint közismeretes, különösen az üldözöttek, emigrálni volt kénytelen. Az emigránsok útja egyébként Sopronon át vezetett, ahol a már felemlített módon és helyen a kifelévezető út, amennyire lehetséges volt, meg lett könnyítve. A tisztikar zöme menekülésre gondolt, azonban némelyiket családja, másokat viszont anyagi viszonyok tartották vissza a meneküléstől. Mindezek dacára sikerült az Ausztriába menekült tisztekkel, egy-két vállalkozó derék tiszt133 útján, az állandó összeköttetést megkeresni134 és azt a jövőre is fenntartani. Az itthon maradottakban a jövőbeni bizalom, az összeköttetés folytán, csak táplálva lett. Kitartásra buzdítottak a menekültek, és mindenkit akkori beosztásában való megmaradására135 utasítottak. Ez időközben természetesen Sopronban is folyt az ellenforradalmi munka. Sajnos ezen akciók nem lettek központiasan vezetve, hanem szintén csak egyéni akciók voltak. így a soproni gazdapolgárokat, valamint a környékbeli polgárokat is lelkes tisztek szervezték. E csoporttól függetlenül, egy egész Dunántúlra kiterjedő ellenforradalmi akciót Bozó Pál136 ezredes és dr. Márkus József törvényszéki bíró137 vezetése alatt (Zalai138 és br. Liptay139 alezredesek) szerveztek, mely intézőbizottság azután a kommün bukása után a hatalmat Sopronban átmenetileg magához is ragadta. Az ellenforradalmi szervezetek aktióba tulajdonképpen a viszonyok folytán nem léptek. Sopron városában április hó 4-én140 a délutáni órákban tört ki az ellenforradalmi puccs, mely a város teljhatalmú biztosának távozását követelte. A fegyvertelen141 és gazdag tüntető polgárokat [!]142 azután a hírhedt és a Széchenyi téren143 váratlanul megjelenő vasútbiztosító osztag aztán a volt nemzeti őrség gépfegyverei kergették széjjel. E puccs sajnos 3 133 Javított szó, eredetileg: tisztünknek? 134 Javított szó, eredetileg: megkeresnünk. 135 Javított szó, eredetileg: megmaradásában. 136 Bozó Pál, dinnyeberki, alezredes, ezredes, a katonai főreáliskola tanára, 1919—1920 során Sopron megye katonai parancsnoka. 1920-ban Győrbe helyezték, részt vett IV. Károly visszatérési kísérletében. 137 Dr. Márkus József törvényszéki bíró. 138 Zalai Artúr huszárezredes az ellenforradalmi dszti bizottság szervezője. 139 Báró Liptay Béla huszárezredes az ellenforradalmi dszti bizottság szervezője. 140 Időpont tévesztés, helyesen: április 3-án tüntettek. 141 Javított szó, eredetileg: fegyvertelenek. 142 Helyesen tüntető gazdapolgárokat. 143 Utána olvashatadan, kihúzott szó. 53
