Pálffy Géza: A Szent Korona Sopronban; Nemzeti kincsünk soproni emlékhelyei (Sopron-Budapest, 2014)
Összegzés: a Szent Korona Sopronban - különleges koronaszemlék és uralkodókoronázások
A Szent Korona története folyamán tehát négy alkalommal, ebből háromszor a 17. században járt Sopronban. Összesen legalább 56 napot, azaz közel két hónapot töltött a nyugat-dunántúli egykori szabad királyi városban. Hasonlóval kevés mai magyarországi település büszkélkedhet - természetesen a korona hosszabb őrzési helyeit (Visegrádot, Budapestet, Győrt vagy Komáromot) és az ősi koronázóvárost, Székesfehérvárt leszámítva. Nemzeti kincsünk soproni tartózkodási helyei közül az országos és helyi köztudat eddig elsősorban az egykori ferences, majd bencés templomot, a Koronázódombot és a Prépost-házat tartotta számon. E helyszínek mellett a történeti kutatásnak újabbakat, a soproniaknak pedig eddig ismeretlen korona-emlékhelyeket érdemes számon tartaniuk. Ezekre az épületekre a jövőben remélhetőleg mielőbb emléktáblák kerülnek. A legmeglepőbb, hogy az új kutatások alapján megismert épületek sorából első helyen a Fő téri régi városháza emelkedik ki. Az említett bő félszáz napból ugyanis leghosszabb ideig (mintegy 25 napig) itt tartottak a koronát és a koronázási jelvényeket, amiről ez ideig szinte alig tudott a kutatás. Sőt, 1622. július 12-én és 1681. december 6-án a városháza tanácstermében, ezen alkalmakkor az országgyűlés felső-, illetve alsóházi üléstermében a felségjelvények különleges közszemléire is sor került. Miként a fentiekben részletesen megismerhettük, előbb mindkét esetben a koronázási jelvények hivatalos, azaz a rendek előtt lezajló ellenőrzését hajtották végre, majd szélesebb körű közszemléjüket tartották meg. Az utóbbi keretében 1622-ben Thurzó Szaniszló, 1681 -ben pedig Esterházy Pál nádor egyenként mutatta fel a jelvényeket a városháza ablakán a Fő téren összesereglett tömegnek. (Az 1463. július végi három napos közszemle körülményeit és helyszínét sajnos pontosan nem ismerjük.) Hasonló eseményről a Szent Korona históriájában sehol másutt nem tudunk. Ezek a „dupla” koronaszemlék tehát soproni különlegességeknek nevezhetők. Nemzeti ereklyénk legfontosabb szerepkörét a három koronázó országgyűlés idején, azaz az 1625. évi király-, valamint az 1622. nyári és 1681. végi királyné-koronázás alkalmával természetesen az egykori ferences, a mai bencés vagy Kecske-templomban töltötte be. Sopront az itt lezajló pompás ceremóniák tették a 17. században a Magyar Királyság új koronázóvárosává, magát a kolostortemplomot pedig Magyarország egyik - napjainkra csaknem elfeledett - koronázótemplomává. III. Ferdinánd 1625. decemberi ceremóniájának világi része alatt a magyar korona a királyi eskünek köszönhetően még a mai Várkerületre, sőt a négy kardvágás alkalmával a város fölé, a Koronázódombra is eljutott, amely éppen ekkor kapta mai nevét. A koronaláda Sopronba hozatala és a koronázási menet alatt pedig a magyar korona bejárta a belváros utcáinak egy jelentős részét. 1622-ben és 1625-ben ugyanakkor egy ideig még a későbbi Prépost-házban (Szent György utca 5.) is őrizték. A három uralkodókoronázás utolsó elemeként tartott ünnepi lakomák idején a Szent Korona hosszabb-rövidebb időre megfordult a mai Bányászati Múzeum (Templom utca 2.) és a Kossow-ház épületében (Fő tér 4.) is. Ezek a városi paloták 1622 és 1625-ben, illetve 1681-ben a császári-királyi család és közvetlen kísérete szállásul, azaz a Sopronba áttelepült Habsburg-udvartartás 84
