Pálffy Géza: A Szent Korona Sopronban; Nemzeti kincsünk soproni emlékhelyei (Sopron-Budapest, 2014)

Királykoronázás Sopron városában - 1625. december 8.

magyar sajátosságaként számon tartható világi szertartásrendjének különleges elemeiben. Ez utóbbiak a következők voltak: aranysarkantyús lovagok avatása, királyi eskütétel, a nevezetes négy kardvágás, végül pedig a koronázási lakoma. Az egyetlen számottevő különbséget az jelentette, hogy Fehérvárral és Pozsonnyal ellentétben a lovaggá avatásra nem egy másik szentegyházban, hanem szintén a Kecske-templomban került sor. Ennek viszonylag egyszerű oka volt: a város többi katolikus temploma közül - miként a nuncius beszámolója írja - erre a célra nem találtak másikat alkalmasnak.

A Szent Koronát és a koronázási jelvényeket - ha nem is nyilvános közszemle formájában - a ceremónia alatt ezúttal is sokan megtekinthették. Bár a szűk alapterületű templomban tartott szertartásra csak az udvari, rendi és városi elit juthatott be, III. Ferdinánd fején a magyar koronát, oldalán a koronázási kardot, vállán pedig a Szent István korabeli palástot sokan láthatták. Ám a koronázási menetben mind magában a városban, mind azon kívül egészen a város felett magasodó Koronázódombig a magyar nagyurak kezében vitt országalmát és jogart is megcsodálhatták az érdeklődők.

Hasonlóan külön figyelmet kaptak a Magyar Korona országait, azaz a középkori magyar középhatalmat szimbolizáló címeres koronázási országzászlók is - úgymint Magyarország mellett még Dalmácia, Horvátország, Szlavónia,

65. A koronázási országzászlók I. Lipót pozsonyi szertartásán (1655)

66. A Magyar Királyság országzászlaja II. Ferdinánd koronázásáról (Pozsony, 1618. július 1.)

48