Pálffy Géza: A Szent Korona Sopronban; Nemzeti kincsünk soproni emlékhelyei (Sopron-Budapest, 2014)

Királykoronázás Sopron városában - 1625. december 8.

Bosznia, Szerbia, Galícia,

Lodoméria, Kumánia/

Kunország és Bulgária többnyire párosával vitt zászlai. Ezeket az ez időben éppen Sopron városában tartózkodó kassai festő, David Bröckl készítette.

Őt azért bízták meg a munkával, mert a városban nem akadt olyan mesterember, aki vállalkozott volna a megtisztelő, de nehéz feladat elvégzésére. A rendelkezésre álló rövid idő miatt ez valóban komoly kihívás volt. A festőnek a szabót is saját megbízási díjából kellett fizetnie, a zászlókhoz szükséges anyagokat pedig csupán dupla áron szerezhette be. Mindeközben munkájához segédeket a szokásos munkabér háromszorosán tudott csak fogadni.

A koronázási jelvényekkel ellentétben az országzászlókat minden szertartásra újra elkészítették, hiszen azokat vivőik a ceremónia után emlékbe megtarthatták és hazavihették. A zászlóvivők hagyományosan a királyság legelőkelőbb arisztokrata ifjaiból kerültek ki. 1625 végén a magyar zászlót például a híres végvári kapitány, Bosnyák Tamás emelte a magasba, miközben Dalmáciáét a későbbi nádor (1649-1654), Pálffy Pál, Szlavóniáét pedig Rákóczi Pál majdani országbíró (1631-1636) vitte. A sorból természetesen az Esterházy család tagjai sem hiányozhattak. Miklós nádornak végül két testvérét, Dánielt (Szerbia) és Pált (Kumánia zászlajával) sikerült bejuttatnia a zászlóvivők sorába.

68. Koronázási zseton, 1625

49

67. Fraknó vára