Pálffy Géza: A Szent Korona Sopronban; Nemzeti kincsünk soproni emlékhelyei (Sopron-Budapest, 2014)

A koronaláda legkorábbi hivatalos leltára - 1622. augusztus 9.

59. A koronaláda lepecsételésének 1608-tól élő gyakorlata egy az utolsó királykoronázás (1916) alkalmával készült képeslapon

A koronázási kincsek másolatban fennmaradt jegyzékének élén természetesen a Szent Korona állt. Hiányzott azonban tokja, hiszen II. Ferdinánd király 1618. július 1-jei pozsonyi szertartását követően - egy ugyancsak új felfedezés szerint - páratlan módon elfelejtették abba visszahelyezni. Majd a kettős kereszttel ékesített „aranyalma”, azaz az országalma és a jogar, azután a koronázási kard és a palást következett. Az utóbbiakat a leltár készítői szintén az első magyar uralkodóhoz, Szent István királyhoz kötötték - mint írták: „gladium Sancti Stephani regis”, illetve „pallium Sancti Stephani regis”. Ez persze csak kis részben felel meg a valóságnak. A palást ugyan valóban István király uralkodása idején készült, ám ő koronázási szertartásán biztosan nem használta. A 15. század végén, feltehetően Észak-Itáliában készült kard pedig valószínűleg csak 1608-ban került be a koronázási jelvények közé.

Ezek mellett a vörös damasztból készült uralkodói harisnyák, továbbá két pár saru és a korona fejre tételét elősegítő kis sapka is a vasládába került, amelyet II. Mátyás király (1608-1619) címere díszített. Végül az 1622. március 20-án, Kassán készült leltárhoz képest a láda tartalma Sopron városában valamelyest még bővült is. Abban újonnan három vörös selyemből készült kis vánkos is helyet kapott. Ezek feltehetően azok lehettek, amelyeken Eleonóra Anna királyné szertartásán, július 26-án a három legfőbb felségjelvényt, a Szent Koronát, a jogart és az országalmát a magyar főméltóságok hordozták.

44